A gályarabokra emlékeztek Debrecenben
Idén is közös koszorúzási ünnepséget tartott a gályarab-szabadítás emléknapján a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) és Debreceni Egyetem (DE) a Református Kollégium előtti Emlékkertben 1895 óta álló a gályarabok emlékoszlopánál.
Az 1673-ban törvény elé idézett, majd 1675-ben gályarabságra ítélt 41 protestáns lelkész és tanító nevét megörökítő oszlopon az életben maradottakat 1676. február 11-én kiszabadító Michiel Adriaenszoon de Ruyter holland tengernagy neve olvasható, valamint egy latin nyelvű felirat: „Azon lelkipásztorok emlékoszlopa, akiket az evangéliumi hitükért és szabadságukért Magyarországról a nápolyi gályákra hurcoltak”.
A három és fél évszázada történteket Baráth Béla, a DRHE rektora idézte fel beszédében:
A gyászévtized 350. évfordulójára emlékezünk, amikor a pozsonyi vésztörvényszékre beidézték a hitüket megtartó lelkészeket és tanítókat, akik ellen pert indítottak, fej- és jószágvesztésre, illetve sokakat gályarabságra ítéltek. Részben Nápolyban, részben Velencében adták el őket, ami a korabeli viszonyok szerint egy elnyújtott halálos ítéletet jelentett. Mindezt annak ellenére, hogy az esemény már akkor komoly nemzetközi figyelmet keltett fel és gyűjtés is indult az elítéltek kiszabadítására
– fogalmazott Baráth Béla.
Az évfordulóhoz kapcsolódóan kiállítás is nyílt a Református Kollégium Nagykönyvtárának előterében.
A megemlékezésen a Debreceni Egyetem képviseletében Bozzay Réka, a Bölcsészettudományi Kar (BTK) Germanisztikai Intézet Néderlandisztika nem önálló Tanszék megbízott vezetője a történelmi események debreceni vonatkozásaira hívta fel a figyelmet, mivel az emlékoszlopon a Jablonczay név is olvasható.
Ez a Jablonczay a mi Szabó Magdánk ősapja, akit társaival együtt Michiel de Ruyter szabadított meg a nápolyi gályáról. Ha a holland rendek nem szereznek tudomást a magyar lelkészekről, akkor Jablonczay nem szabadul ki és nekünk nem lenne Szabó Magdánk, aki hithű protestánsként, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokaként is a vallási tolerancia mellett tette le voksát, és aki egy csodálatos életművet hagyott az utókorra
– hangsúlyozta Bozzay Réka.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a Holland Királyság Budapesti Nagykövetségének képviseletében Yvette Szepesi helyettes nagykövet is, aki első alkalommal tett látogatást Debrecenben.
Beszédében kiemelte: Debrecen Hollandiában az évszázados magyarországi protestáns mozgalom szellemi központjaként ismert.
- Az elítélt prédikátorok szabadon bocsátásában a holland rendi gyűlés megbízásával múlhatatlan érdemeket szerzett Michiel de Ruyter tengernagy, de vajon tette katonai teljesítmény, humanitárius beavatkozás, politikai tett vagy diplomáciai játszma volt? – tette fel a kérdést a nagykövethelyettes.
- Bár erre soha nem fogjuk tudni megadni a választ, az azonban biztos, hogy a magyar protestáns lelkészeknek 1676-ban nyújtott segítséget a jobb idők előhírnökének tekinthetjük, gondoljunk a 18. századi felvilágosodásra, a 19. századi szociális reformokra és a 20. századi emberi jogokra – emelte ki Yvette Szepesi.
Az emlékoszlopnál Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Yvette Szepesi holland nagykövethelyettes, Baráth Béla, a DRHE rektora és Bozzay Réka tanszékvezető, a DE BTK egyetemi docense helyezte el a megemlékezés koszorúját.
