Felkutatott közvélemény
A közvélemény-kutatások korát éljük, a fél ország ebből él: a fél fele kutatja, a másik fele idézi a közvéleményt. A politikai pártok népszerűségéről példának okáért olyan gyakori és konkrét adatokkal bombázzák a közvéleményt, hogy 5 sör + 2 adag babgulyás után, legmélyebb álmunkból felébresztve, vagy éppen 0,5 perccel szeretkezés előtt, illetve után is fejből vágjuk, melyik alakulat hány százalékon áll.
A közvélemény felkutatásának persze (saját)marketing célzata (is) van, az ilyen – egyébként meglehetősen nagy pénzért elkészített – vizsgálati anyagok általában azt vannak hivatva bizonyítani, hogy lám, milyen jól működő is az a párt/cég/csoportosulás, amely megrendelte a kutatást. Azt a kutatást, amelynek egyébként szigorú szakmai (szociológiailag) és számszaki (hibahatár +/-3 százalék) követelményei vannak, ezt bizonyítja és igazolja az eredményekhez mindig hozzátett reprezentatív kitétel, és a mintafelvétel módjának, valamint a minta nagyságának szigorú emlegetése.
A napokban nálunk, Debrecenben is közzétettek egy közvélemény-kutatási eredményt: a Debrecen Televízió által megbízott szakemberek 1300 debreceni lakost kérdeztettek meg reprezentatív kutatás során, és megállapították, hogy „továbbra is a Debrecen Televízióból tájékozódnak a helyi hírekről a város lakói”. A vizsgálat közepette azt is kiderítették, hogy a DTV internetes honlapja (amely 9 hónapja Dehir néven üzemel) immár „a második legismertebb és legnépszerűbb helyi hírportál”.
Elnézést a privát hangnemért, de a téma indokolja: a Cívishírnél ezt olvasva eszünkbe jutott, hogy akkor mi lehetünk az elsők, de ezt persze hamar felülírtuk, hiszen tény, hogy a Nap lányainak, a Nap berúgásainak és a Nap koccanásainak nagy gyűjtőhelye, az informos-naplós Hajdú Online a listavezető, a mintegy évtizedes időelőnyénél fogva. De vissza a közvélemény-kutatáshoz: miután még maga a nagy Hajdú Péter is minket olvas, és folyamatos kapcsolattartásra törekszik, elgondolkodtunk azon, hogy nekünk is csináltatni kellene egy jó kis kutatást, amelyből kiderül, mekkora királyok vagyunk.
Ezt a felvetést gyorsan kiheréltük, azzal a megfellebbezhetetlen érvvel, hogy mi erre nem költünk. Aztán az is eszünkbe jutott, hogy nem reprezentatíve megkérdezzük a Cívishír mind a 137 ezer 498 decemberi látogatóját, ám az amúgy rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és beszélni is szerető kolléganőink nem vállalták a megbízást, mondván, ők nem kérdezőbiztosnak jöttek hozzánk. Ezzel nemigen tudtunk vitatkozni, így be kellett látnunk: miután az öndicséret és az önigazolás nem elegáns, a közvélemény-kutatás meg nem vág a kiadó profiljába, ábrák és grafikonok nélkül kell megélnünk a médiapiacon.
Ettől persze nem ijedünk meg, csináljuk tovább a dolgunkat, és alkalmanként nézzük az önkormányzati tulajdonú Debrecen Televíziót. Amelyet egyébként mi is sajátunknak érzünk, és mi is nagyon kedvelünk: pláne, hogy a mi adóforintjainkból (is) él. Milyen kár, hogy nem kerültünk az első 1300-ba, és minket nem kérdeztek meg, amikor a közvéleményt kutatták.
Tóth Csaba Zsolt
