Szívatni tudni kell!
Hogy a labdarúgó stadionokban uralkodó trágárság szemléletbeli, kulturális vagy neveltetési probléma, azt nem tudjuk, az emberi viselkedésformák elemzése nem a Cívishír szakterülete. Egyet azonban tudunk, sokkal inkább a lelátói hangulat tartja távol a sok nézőt, mint a játék színvonala, amire sokan fogják. A "normális" szülő tudja, hogy a gyerekbe nevelt szellemi iránymutatás már a meccs tizedik percében romba dől, amikor el kell magyaráznia, hogy miért minden bíró fasszopó. Persze óriási hiba lenne a B-közép nyakába varrni a szurkolói trágárságot, sokkal többet ártanak a közegnek azok, akik az „úri” vagy „nyugdíjas” szektorokból gyalázkodnak. Már megírtuk régebben itt, hogy ők a „szalonfutballhuligánok”, akiknek alpári és közönséges viselkedésük ellenére sikerült minden szektorba beépülniük.
Ebben a kurvaanyázással sűrűn tarkított magyar focimiliőben üdítőleg hat egy-egy ötletes ellenfélszívatás. A Loki-tábor természetesen sosem volt híján a viccnek, és a legutóbbi akciója igazán remekre sikeredett. Annyira jól, hogy még a +12-es karikát sem kívánja. Az újpestieknek szóló üzenet annak tükrében pedig különösen széles mosolyt fakaszt a Loki-drukker orcáján, hogy a liláknak a fradistákkal együtt sincs annyi pontjuk, mint ahány pötty van a katicán.
Minden ilyen megnyilvánulás apró reményfolt, hogy az egymás szívatása szellemes fodulatot vesz. Mert sajnálattal írom, hogy vége a rigmuskorszaknak. Az „Illés Béla nem vagy indián” és a hasonlók mára kivesztek, a nagyerdei légkörből is. Itt nem arról van szó, hogy a „Fasszopó Újpest!” sérti az ember erkölcsi harmóniaérzékét – aki annyira érzékeny, járjon tánciskolába! –, csak nem vicces és már uncsi. A poén hiányzik. Pedig most, amikor a csapat szárnyal, és ilyen gyenge Újpestekkel játszik, igazán ráérnénk nevetgélni. Mint most.
Mindent bele, fiúk!
Cs. Bereczki Attila
