Kinek szurkolnak a magyarok a zsidó-palesztin háborúban?
Ha valahol laknak Közel-Kelet-szakértők, akkor az Magyarország. Most, hogy napirenden az ENSZ-szavazás Palesztina felvételéről a szervezetbe, s ezzel együtt egy újabb vérengzés, különösen hallatják hangjukat a népek. A kérdéssel a szélsőjobbos portálok foglalkoznak masszív kitartással, forrásként szolgálva a zsidó-palesztin háború iránt érdeklődő átlagmagyar számára. "Kurucosékat" simán felvennék a Hamászba, mert bár remélhetőleg nem lőnének orosz Kornet rakétával haifai lakótelepeket, Izrael létezésének a jogát kapásból sem ismerik el. Nekik minden gondok eredője Izrael, a Moszad meg a világméretű cionista összeesküvés, élén a hatalmasan cionista Egyesült Államokkal és annak cionisták által irányított törvényhozásával, meg az európai cionistákkal. Ez a végtelenül egyszerű nézőpont könnyen feldolgozható és emészthető, s ha vizuális élményként párosul hozzá egy síró palesztin gyerek meg egy állig felfegyverkezett zsidó katona fényképe, akkor kész a hatás: vesszenek a cionisták!
Izrael persze homlokegyenest mást kommunikál a konfliktusról, de a kutya sem hisz neki. Hiába minden, a titkos izraeli atomfegyver-arzenál, a világ legjobb hadserege, millió tonna pénze, vérprofi titkosszolgálata. A Hamász és a Hezbollah diktálja a tempót a médiában, kihasználja, hogy annak ki kell szolgálnia a közönség drámaigényét, és a zsidók elé pajzsként tartott gyerekek, nők és öregek hullája tökéletes látványelem az al-Dzsazírán, a BBC-n, a CNN-en, vagy éppen az RTL Klubon. Ezek után nagyvilágban senkit sem érdekelnek olyan „apróságok”, mint a békéről Izraellel tárgyalni próbáló Palesztin Hatóság töketlensége, hogy csak Ciszjordánia viszonylag kicsi területei felett gyakorol több-kevesebb hatalmat, de nem tudja hatékonyan ellenőrizni a Hamász által működtetett terrorista tűzfészket, Gázát, s mindennek a tetejébe a palesztinok jobb híján egymást is lövik, mert ha már a zsidók kivonultak a megszállt területekről, akkor valamivel el kell ütni az időt…
A másik fél igazsága az, hogy Izrael bő hatvan év alatt annyi empátiával viszonyult a palesztinokhoz, mint amennyi egy Merkava harckocsi önindítójában van, mert másfél millió menekült nem hippikulturális kalandvágyból hagyta el otthonát, másrészt a terrorizmust, az utcai robbantásokat a zsidók kezdték, jóval a hatnapos háború előtt. A fagyi most visszanyal.
Magyarországról nézve pofonegyszerű a közel-keleti helyzet. Minél inkább jobbikos valaki, annál inkább palesztin-barát, és annál kevésbé vesz tudomást a palesztin polgárháborúról. Minél több jobbikos lesz, annál többen szidják majd a zsidókat, akik „Apache-helikopterről naponta szétlőnek egy palesztin óvodát vagy öregotthont”. A jobbikosokra márpedig figyelni kell, mert egyrészt most már többen vannak, mint a szocik, tehát asztaltársaságban is gyakrabban előfordulnak, ráadául igazán érzékenyek a téma iránt. Ők aztán álmukból felverve is fújják, hogy a jelenlegi világrend nemzetállamokra épül, és minden népnek joga van az önmeghatározáshoz, a saját államhoz, kivéve persze a zsidóknak és a szlovákoknak, mert nekik „sosem volt hazájuk”.
A korrekt közel-keleti „csel” az, hogy mindkét népnek vitathatatlan történelmi joga van ahhoz a helyhez, így előbb-utóbb két állam lesz ott, és nem egy multikulti. Igaz, jelen állás szerint hamarabb lesz Erdély, Bánát és Bácska ismét Magyarországé, mint béke a Jordán partján, de a remény hal meg utoljára. Tiszta szerencse, hogy az összeesküvés-elméletek pszichológiailag kényelmes magyarázatot nyújtanak viszonylag nehezen értelmezhető eseményekre. Rossz belegondolni, mi lenne a lelki békénkkel, ha nem a zsidók irányítanák a világot...
Cs. Bereczki Attila
