Egymillióan Jennifer Lopez fenekéért

JLo hátsóját bevazelinezni sokkal több esélyem van, mint megérteni a médiatörvény körüli hajcihőt, és akad még így ezzel néhány millió nemzettársam a határokon innen és azokon jócskán túl. Erre akkor döbbentem rá, amikor körkérdést intéztem néhány, Egymillióan a sajtószabadságért küzdő Facebook-ismerősöm felé. Szondáztam a népet, sose lehet tudni. Kilencnek küldtem ugyanazt a levelet, tudakolván, hogy ugyan miért nincs sajtószabadság Magyarországon, ha eddig volt. He? Én ugyanis végignyaltam a törvényt, mint a kedvenc Bélám, a vicces legény, s annyi veszélyt olvastam ki belőle, mint ő, azaz semmit. Törvényi szöveget olvasni egyébként komoly szövődményekkel jár, mielőtt valaki kedvet kapna hozzá. De ha mégis, akkor itt van! Itt meg a lisszaboni szerződés, hogy az árok másik oldalára is jusson értelmezni való, mielőtt hülyeséget mond az ember.

Szóval kilencet kínáltam meg a Facebookon a felvilágosításom esélyével, ketten kihagyták a ziccert, ketten elterelték a figyelmet a kínos helyzeteket jól kezelő, „Mikor iszunk egy sört és hogy vannak a gyerekek?”-féle kérdéssel, öten pedig a lényegnél maradva válaszoltak . Többen, mint gondoltam. Nem idézem mindegyiket, mert perverz állatnak minősítenének a nyájas olvasóim, és az minden bizonnyal nagyon sokba kerülne nekem a kocsmában. Csak a legértelmesebbet osztom meg, mely így hangzott: „Azért lájkoltam, mert sok, általam nagyrabecsült ember is megtette, egyébként halvány fingom sincs, és bocs, de tudod, hogy a Fideszre szavaztam, csak na!”

Értik ezt? Beolajoznám Jennifer Lopezt, csak na! Hát, mi na?

Jennyt hanyagolva egy kicsit, az Egymillióan a sajtószabadságért elnevezésű webforradalomban annyi a megélhetési lázadó és a dilettáns, mint a nyű. Kétségtelen, vannak köztük rendkívül okos és művelt emberek is, akikkel más helyzetben gondolkodás nélkül közösséget vállalnék, én lennének lenyűgözve, ezúttal azonban nem lehet elmenni amellett, hogy olyanok közé is vegyülnék, akik már nagyon sokat loptak, csaltak, hazudtak, vagy éppenséggel a sajtószabadságot felejtették el biztosítani egy másik rendszerben. Nem minden ember annyira liberális, hogy fűvel-fával közösüljön – akarom mondani közösködjön a világhálón –, és olyanokkal harcoljon, akik pofátlanul átmásztak a barikád túlsó oldaláról.

Azért az megnyugtatott, hogy csütörtökön kevesebben voltak a sajtószabadság mellett tüntetni a Kossuth téren, mint ahány rajongója van Adamo Coulibalynak Debrecenben. Mert ha többen lettek volna vagy kettővel, akkor most kezdeném azt hinni, hogy esetleg bennem van a hiba.

Én lájkolom Jennifer Lopezt, ő aztán nem hibádzik!

Cs. Bereczki Attila