Debrecen menekül
A debreceni virágkarnevál világmárka. Csak a debreceniek nem szeretik, mindenki mást lenyűgöz. Ha láttak volna székely rokont felajzva, áhítattal csodálkozni a virágkocsikon, a kavalkádon, a pompán, akkor tudnák! De nyilván láttak kőszegit, szeghalmit, sajószentpéterit. Debrecen ilyenkor kozmopolita metropolisszá avanzsál, a Piac utca Time Square-é változik. Pezsgés, kacagás, móka, tömeg(nyomor).
A virágkarnevált már csak a debreceniekkel kéne igazán megszerettetni, ez lenne a városmarketing a köbön, merthogy a debreceniek ilyenkor menekülnek. Nem reprezentatív, de számomra meggyőző minta szerint, aki tud, elhúz a cívisvárosból. Vélhetően rossz társaságba keveredtem huszoniksz évvel ezelőtt, de már késő bánat, nem tudom (ha akarnám, se tudnám) lecserélni, augusztus 20. a környezetemben maga a szörnyülködés, a pfúj, a menekülés jelszava. Célállomások: Abádszalók, Keleti (mármint a csatorna), Bükkszentkereszt, Gergelyiugornya, Tiszalök, Tiszacsege stb. Falusi helyek zsinórban. Ki érti? Kisvárosban született, nagyvárosivá (értsd: debrecenivé) kikupálódott állampolgárként én nem. Még mindig ott tartok, hogy csodálom a városközpont épületeinek oromzatát, és sehol nem esik jobban a sör, mint a debreceni belvárosban!
A Lokival, a Tankcsapdával, a virágkarnevállal hatásunk van a világra, debreceniek! És mi lesz, ha még a stadion is felépül! A természetes városfejlődés lehetőségeit itt megragadták, csak pont a debreceniek vekengenek. A virágkarnevált úgy kéne ünnepelni, mint Dublinban a Szent Patrik napját. Aki lemarad, nem ír, de lehet, hogy nem is ember! Csapjunk bele a közepébe! Maradjunk! Igyunk, együnk, áldozzunk pulykakakast, vagy szépségkirálynőt, van bőven, mindegy, csak ájuldozzon a messziről jött emberfia! Civitas, fortissima!
Egyszerűen ki kéne lépni abból a hülye, flegma, makrancos szemléletből, hogy ha augusztus 20., akkor húzunk a sunyiba. Nem! Isten bizony jövőre otthon én is a sarkamra állok! Semmi esélyem, de akkor is!
Cs. Bereczki Attila
