Cigány, szex, Vona
Bonyolult kérdésekre pofonegyszerű válaszokat adni – ez volt a taktikája a Jobbiknak az elmúlt évek kampányaiban, és bejött, mert komoly parlamenti képviselettel rendelkező politikai formációvá fejlődött fel. Az meg senkit sem zavar hithű jobbikos barátaim közül, hogy többnyire nem azok a párttagok ülnek vastag fizuért a túldíszített Duna-parti házban, akik igazán támogatottságot élveznek Kelet-Magyarországon, hanem az 5-6 százalékos pesti slep, de hát azt is tudjuk már régóta, hogy a radikális jobboldalon sem mindig szent az elvhűség. A Jobbik továbbra sem bonyolítja túl az ügyeket, és a héten megint előkerült a magyar ember nagy gondja, a „cigánybűnözés”, ahogy azt mi is megírtuk, de ha nem olvasta a nyájas olvasó, akkor nézze meg a videót. Vona Gábor polgárháborút vizionált arra az esetre, ha a cigányok túlszaporodnak. Ez nem az a bizonyos szebb jövő. Ijedtség van!
Az igaz, hogy a Böszörményi úti ifjúsági szálláshelyen a vendégkör 90 százaléka cigány, de nem minden cigány suhanc fiatalkorú börtön lakója. Akkor az a kérdés, hogy Vona Gábor szerint a büntetlen előéletű cigány fiatal kaphat-e jogot a közösülésre, ha szerelemre lobban egy kicsi gesztenye iránt, akinek a csalhatatlan ösztöne kapásból megérzi azt, hova kell nyúlni a fiú nadrágjában, hogy az neki is jó legyen? A gyilkos cigánnyal egyszerű a helyzet, ő harminc évig a börtönben olyan lyukba nem teheti, melyet a népszaporulat céljából alkotott meg művészi tökéletességgel a teremtő, de mi van azzal, aki rendes cigány, azaz csak ritkán és keveset lop, ahogy a nagysándortelepi barátom mondja, kis előítélettel, de annál nagyobb humorral. Ha csak a tapi-nyali mehet, akkor minden pettingelő cigány pár mellé állítani kell egy gárdistát, nehogy túllőjenek a célon a pimaszok felajzva.
A szexet betiltani nehezebb, mint az alkoholt. Gondolkoztam, mit tehetnék én az ügy érdekében, és hirtelen felindulásból majdnem készítettem egy Cigány, ne közösülj! feliratú táblát, hogy végigvonuljak a hadházi cigánysoron, de egy hang azt suttogta, nem jó az ötlet, mert lerúgott vesével gyötrelmes az élet, s hallgattam rá.
A helyzet persze korántsem vicces. A cigánykérdés taszító probléma, és sajnos senki nem tudja rá a megoldást, Vona Gábor sem, az már sokszor kiderült. A Vona-válasz azonban megint kellően egyszerű ahhoz, hogy milliók bólogassanak, és fejben már a végső megoldás lehetőségeit mérlegeljék. A probléma „csak” az, hogy a cigányok annyira homogének, mint a magyarok. A magyar hajlamos arra, hogy gondolkodás nélkül vegye egy kalap alá az egész cigányságot, mint mondjuk az amerikaiakat, és ez hiba. A beás, a rumung, az oláh meg a többi minden szokásaikban eltérnek egymástól, és még a történelmük is más. Tehát amíg a cigányságot homogén egésznek tekintjük, a „cigánybűnözésre” nincs megoldás.
Az asszimilálódott cigány, vagy a vegyesházasságokból származó hova áll a polgárháborúban? Ők lesznek a belgák?
Cs. Bereczki Attila
