Az első debreceni pofon sokat ér!
Tudom, vallom, hogy első a foci, második a futball, harmadik a labdarúgás! Ez így van jól, ez az élet magyar és európai rendje, ha tetszik, ha nem! (A Nagyerdei Stadion mindörökké, csakhogy az ingerült stadionellenesek belém töröljék a lábukat.) No de vannak ötödik, hatodik, hetedik, ikszedik helyezettek! Ők is kaphatnának egy morzsát, az ő sorsuk ihlette e sorokat!
A hét végén egy olyan sportágban rendeznek világbajnokság, amelyben a magyar válogatott tíz versenyzőjéből négy hajdúsági! Ez a sport nem huszadik századi import Szingapúrból. Tradicionális (ókori) olimpiai sportág, a velejéig európai. Tudom fokozni! Magyarországon a legnézettebb egyéni sportág, van belőle profi és amatőr szakág, de keménységében, alapjaiban, szabályaiban semmi különbség, financiális vonatkozásban a csúcson akad néhány millió. USA-dollárban. Ezért még a végtelenül igénytelen magyar kereskedelmi tévécsatornák is láttak benne fantáziát. Nem is kicsit!
Most már csak a minket szexista magatartással vádoló Femen-aktivista, Inna Sevcsenko debreceni klónja, a kemény bírálónk lehet kételyek között, a sportág neve: boksz. Kifejezetten neki ajánljuk a fotót, hogy ha lúd, legyen kövér, gigaszexista! A bunyósok tíz (!) olimpiai bajnoki címet írtak fel eddig a magyar sport dicsőségfalára, ugyan kevesebbet, mint a kajakozók és a vívók, de Papp László nevét viseli a nemzeti sportaréna. Sokan nem is tudják, hogy szűkebb pátriánk is adott olimpiai bajnokot a magyar ökölvívásnak, Harangi Imre származásán a nyíradonyiak és a hajdúsámsoniak sokszor kaptak hajba, végül a felek kiegyeztek döntetlenben, Berlin aranyérmese Adonyban a sportcsarnoknak, Sámsonban pedig az egyesületnek a névadója.
Sajnos a Hajdúság bunyósai a nagy elődök nyomába nem tudnak lépni, amíg a debreceni tehetős polgárok figyelmen kívül hagyják, hogy a Tócóskertben kőkemény munkát végeznek. Az önkormányzat megtette a magáét, az infrastruktúrát megadta! No de hol vannak a mecénások? Eltűntek, mint szamár a ködben? A kazahsztáni Almatiba, a világbajnokságra (!) utazó debreceniek napról napra élnek. Ugyanígy volt, amikor éppen olimpiára készültek. Focistának nem tudnak elmenni, ők „csak” ütni és eltáncolni képesek, labda nélkül. Jobb híján bokszolnak. A remény élteti őket. Tessék segíteni!
A boksz Debrecenben olyan, mint a kispályás foci! Bárki kipróbálhatja, kétballábasok előnyben! Hétköznaponként este héttől az Angyalföld téren nemre, korra, állampolgárságra, etnikai hovatartozásra, vallási és politikai meggyőződésre, társadalmi és vagyoni helyzetre tekintet nélkül mindenkit szívesen látnak! Nem kell félni, ütnek, de tisztelnek! Járnak dagadtak, edzettek, ügyesek és óvatos ránézésre tesiből felmentett alultápláltak, nők rózsaszín bandázzsal, vagy két gyerekkel. Mindegy. Előítélet nincs, boksz van! Az első bekapott pofon a belépő egy szeretetteljes nagycsaládba. Megéri!
Cs. Bereczki Attila
