Szívébe zárta a fiatal bűvészt a polgári közönség
Határozott kiállásával, felnőttes beszédével, no meg bűvésztudományával kápráztatta el közönségét egy 11 esztendős legényke, Váradi-Bartók Zoltán (Zozó) Polgáron, a koraszülöttek világnapja alkalmából nemrégiben rendezett műsoros összejövetelen. Bő negyedórás szereplésének produkcióelemei profi módon illeszkedtek egymáshoz, a jelenlévők figyelmét folyamatosan fenn tudta tartani, bűvészszámaiba több alkalommal is bevonta a közönséget, a híres művészekre jellemző tartalmú és ívű, de gyermeki hangján előadott kommunikációja pedig minden néző ámulatát kiváltotta.
– Tizenegy éves vagyok, és nem mondanám magam bűvésznek, inkább bűvészgyakornoknak, mert ebben a műfajban a pályán nálam sokkal tehetségesebbek is vannak. Például az oktatóm, Szűcs Ádám. Ahol most tartok, az nyilván nem előzmény nélküli. Már nagyon kicsi gyermekként is próbáltam bűvészkedni, volt is bűvészdobozom. De akkor még nem nagyon tudtam olvasni, nem is volt hozzá mindig kedvem, és hagytam az egészet – beszélt önmagáról, a kezdetekről Zozó, akit a Cívishír a bűvészkedéshez való viszonyulásáról a polgári fellépése után kérdezett édesanyja jelenlétében. Tőle más részleteket is megtudtunk gyermeke bűvészkarrierje indulásáról, amely valójában második osztályos korában, a farsangon kezdődött, amikor Zozó bűvésznek öltözött. A jelmeze, rögtönzött kis műsora megtetszett az osztályfőnöknek, és kérte, anyák napjára készüljön egy pár perces műsorral. Ennek óriási sikere volt, és tudása – a videófelvétel által – több helyre is eljutott, köztük az iskolaigazgatóhoz, aki szereplési lehetőséghez juttatta az intézmény családi napján. Az volt az első nagyobb fellépése. Negyedóráig tartott a bűvésztrükkök sorozata, amit legalább 150 ember tapsolt meg. Itt megjegyezte az édesanya, hogy ő akkor sokkal jobban izgult, mint a gyermeke, de látva Zozó magabiztos szereplését, hallva a közönségével a folyamatos kommunikációt, összességében pedig, hogy mennyire él a színpadon és élvezi azt, amit csinál, megnyugodott – és nemcsak arra az egy fellépésére, hanem a továbbiakra is. Merthogy egyre többször kérték gyermekét szereplésre.
– Az ihlet, hogy bűvész szeretnék lenni, három-négy éve érkezett meg, mégpedig Hajnóczy Soma bűvészvilágbajnok előadását látva. Utána anya talált Miskolcon egy bűvésztábort, amit Szűcs Ádám tanárom vezet. Elmentem, sok trükköt tanultam, és azóta is járok oda minden nyáron. Otthon is van egy csomó dolog, amit használok. Nem napi szinten vannak fellépéseim, de ha van alkalom, akkor előtte gyakorlok. Közben bővítem a repertoáromat, Budapesten két bűvészbolt is van, ott tudunk újabb trükköket vásárolni, és ha van ideje a bűvészoktatómnak, akkor elmegyek hozzá tanulni Miskolcra – folytatta történetét Zozó, aki elárulta, van kedvenc bűvésztrükkje. Már az elnevezése is beszédes: Professzorok rémálma. Ennek lényege az, hogy a három különböző hosszúságú, a közönség által is ellenőrzött, nem nyújtható kötélből előbb egyforma hosszúságúakat csinál, majd azokat két karikába formálja, végül visszatér az eredeti hosszúságukhoz. Célja egyelőre a lehető legtöbb fellépés. Ezek között vannak a bűvészversenyek – természetesen a jó szereplés reményében.
Ki nem hagytuk volna a kérdést, hogy mi a bűvésztrükkök titka. Zozó előbb kérdőn nézett édesanyjára, majd a közönséggel való kapcsolattartásról, a nézők produkciókba való bevonásáról beszélt, végül határozottan rávágta: – Az, hogy mi a bűvész titka, az titok!
Persze legyen bármennyire is fiatal a bűvész, a folytatáshoz időnként neki is szüksége van inspirációra. Zozó számára ez Budapesten az Illúzió Mesterei elnevezésű előadássorozat, amelyben hazai és külföldi bűvészek – köztük világbajnokok és világhírűek – is fellépnek. A közönség elé vitt produkciók között pedig mindig akad olyan, néha több is, amelyet ő maga is szeretne megvalósítani.
– Iskolatársaim tudják, hogy bűvészkedem. Tudhatják, hiszen a mostani tanévet konkrétan én nyitottam meg egy fellépésemmel. Az osztálytársaim is elfogadnak, holott nem vagyok átlagos gyerek. Szeretik, ha bűvészkedem; még akkor sem haragszanak, ha megtréfálom őket, el-eltüntetek radírt, ceruzát. Alapból nem vagyok visszahúzódó, csendes típus. Nagyon szeretek szerepelni, beszélni; ezzel az iskolában akadnak néha gondok, mikor órán megszólalok. Az előadásokon a szöveget előre nem írom, nem tanulom meg, az akkor magamtól jön – beszélt a bűvészkedés és az iskola kapcsolatáról Zozó, akit megkérdeztünk a további céljairól is. – Azt még pontosan nem tudom, hogy bűvész leszek-e, vagy csak megmarad hobbinak. Felnőtt koromban, ha nem bűvész, akkor nyomozó vagy kertészmérnök szeretnék lenni. Nagyon sok minden érdekel!
– CH –
