Üvegtigris 3., avagy ez egy ilyen ország, bazdmeg

„Itt mindenki hülye? - Itt? Mindenki.” Egy minidialógus az Üvegtigris című magyar kultfilm harmadik részéből, amely nyáron elkészült, télen pedig bemutatódott, már Debrecenben is. A film nagyon jó, a sztoriról hallgatunk, (el)árulók nem leszünk: legyen elég annyi, hogy Lali büfés bekattan, luxusban találja magát és felpezsdül a szexuális élete is. Utóbbi abszolút életszerűen és klasszikus módon merevedik képpé: akit Kakszi Lajos nem akar megdugni, az minden további nélkül orgazmusig lovagolja, akit viszont nagyon megszeretne, az – nem. A többiek (Csoki bácsi, Róka, Gaben, Cingi, Király Sanyi) is hozzák a formájukat, jellemábrázolásban és karakterkiaknázásban hiba nincs, az Üvegtigris 1.2.3 mégsem pusztán őszintén kacagtató volta miatt érdekes és értékes.

Van valami a felszín alatt is. Aki nem fél, és képes a trágár beszólások mögé tekinteni, az rögtön meglát valamit: ezt a mostani Magyarországot. A „senkik” mutatják meg nekünk, „senkiknek”, hogyan is élünk mi, és hogy miként élnek mások. A mások: a gazdagok, az erősek, a menők, a befolyásosak, a felsők, a szépek, a politikában és az üzletben „járatosak”. Ezek a mások persze irigyelnivalók, de csak addig, míg meg nem ismerjük őket: ha megismerjük, rögtön kiderül, hogy ezek (is) nyomorultak, szerencsétlenek, szeretethiányosak és legfőképp nagyon nevetségesek. Még a „senkiknél” is nevetségesebbek. Persze az egyéni sorsokra rá lehet fogni, hogy nem feltétlenül kell ennek így lennie, bárki mondhatja: én biztosan másképp csinálnám.

Na de az ország. Azzal nincs mit kezdeni. Eleve elcseszett, korrupt, fos, buta és lelketlen ez a mai magyar társadalom: ez egy ilyen ország, bazdmeg, ahogy a filmben is mondják. Itt kellene Laliéknak, meg nekünk, meg Önöknek is érvényesülni, de az az igazság, hogy bármit próbál az ember, becsületes pózban előretipegni itten majdnem lehetetlen, minimum egy kicsit hajlania kell annak a gerincnek a pénzhez meg a hátlapogatáshoz, de inkább nagyon.

Na de aki azt hiszi, hogy most ez a panasz hangja, hogy Csokiéknak vagy a többi „senkinek” nagyon rossz, az orbitálisan nagyot téved: egyrészt nézze meg a filmet, másrészt vegye tudomásul, hogy Király Sanyiék (többnyire) igenis jól érzik magukat. Mert éreznek, mert szeretnek együtt lenni, és mert ismerik egymást. Nem távolról, nem akkora távolságból, mint amennyire Debrecentől, vagy éppen az Üvegtigristől Budapest és az Országgyűlés van. Sokkal közelebbről: tudják, hogy itt mindenki hülye, és nemcsak ők. Azért szép ez a Parlament – mondja a filmben elmerengve a Duna-parton Cingi. Erre Csoki bácsi csak legyint: Hagyjad, leszarom.
Tóth Csaba Zsolt