Szegény politikusok!
Mindenki irigyli a politikusokat. Hogy mennyit keresnek, hogy milyen könnyű nekik: fényes-kényes szolgálati autó, költségtérítés, jó fizetés, kész cicamica, meleg málé. Ez az irigység nem ismer határokat, ez állandó téma, a „könnyű nekik” kitétel oly gyakori a közbeszédben, mint az a tételmondat, hogy kérek húsz deka parizert.
Pedig ilyenkor, választások előtt érdemes belegondolni, mi vár(hat) arra, aki politikusnak áll, vagy egyáltalán csak a politika tájékára téved: rágalomhadjárat, fenyegetés, zsarolás, belső titkok nyilvánosságra kerülése, fiatalkori botlások felemlegetése, leégetés, purgálás, lejáratás.
Van itt minden, mint a vurstliban: kreált videó megvesztegetésről, előásott képek egy melegfelvonulásról, bőnyálú pornókollekció a gárda-banda nőjéről, piás bulik teljes fotódokumentációja, néhány lehallgatott mondat, feljelentések hada és előzetesre kárhoztatottak tömege. Mindenki mindent előás és közread – ha igaz, ha nem. A sajtónak ez szuper (van miről írni, és van olvasottság), a politikai ellenfeleknek remek (ugye-ugye, nem megmondtuk), a nép számára pedig egyenesen király (van miről beszélni, lehet osztani az észt).
A történeteknek egyetlen vesztese szokott lenni, maga az érintett politikus, párt, avagy valamely holdudvari bolond. Utána aztán lehet magyarázkodni, de ez olyankor már nehéz és kínos és sokszor már felesleges. Gondoljon csak bele a kedves olvasó a saját életébe: örülne-e, ha nyilvánosságra kerülne egy-két kis szaftos titka, egy-két mozgalmas éjszaka vágatlan verziója, vagy némi információ a család egészéről avagy egyes tagjairól? Ugye hogy nem lenne fáklyás örömünnep?
Szóval ez a mindent átható irigység ilyenkor élét veszti ám, de gyorsan. A nyilvánosság csapdájában már nem olyan szép az élet: a fényes-kényes szolgálati autó, a költségtérítés, a jó fizetés, a kész cicamica, a meleg málé persze nagyon jó, de inkább csak amolyan veszélyességi pótlék. Mert a politikuslétnek komoly veszélyei vannak: kéretlenül és kérlelhetetlenül adják a főszerepet a videómegosztó portálokon, magánélet nuku, az ellenfelek és az irigy választópolgárok pedig nem ismernek kegyelmet.
Tehát a lényeg: szegény politikusoknak se könnyű. Pláne, ha tényleg van vaj a fejükön…
Tóth Csaba Zsolt
