Mit akar a magyar?
Szijjártó Péter szerint az emberek akaratával szembemenő döntés született, amikor az Alkotmánybíróság (Ab) alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót. A miniszterelnök szóvivője hangsúlyozta: a „pofátlan végkielégítéseknek” véget akartak és akarnak vetni.
Jogos, helyes, hajrá, mondhatnánk. Fizessen a sok papíron kirúgott és súlyos milliókkal „értékelt” ingyenélő, nehogy már a köz pénze legyen egyesek meggazdagodásának kulcsa. Kicsit persze bezavarhat a képbe, hogy a közszférában nemcsak papíron kirúgott és súlyos milliókkal „értékelt” ingyenélők dolgoztak: sok-sok embert küldtek el ténylegesen sok évtizednyi munka után, és most az azért járó, egyáltalán nem rockefelleri összeget kellene „visszafizetniük” az államnak. Az alkotmánybírók erre azt mondák (még Orbán egykori minisztere, Stumpf István is), hogy nem. Az a véleményük, hogy ez alkotmányellenes, jogszerűtlen, és egyéb más szempontból is aggályos.
Fogták tehát magukat a bírák, és jól megsemmisítették a különadót. Jogos, helyes, hajrá, mondhatnánk. Első a jogszerűség, a demokratikus kontroll. Igen ám, de így meg ott marad a lóvé azon bizonyos súlyos milliókkal „értékelt” ingyenélők zsebében, akik annyit sem tettek Magyarországért, mint Jan Slota. Ez úgyszintén belezavarhat a képbe, hiszen bár a jogszerűség lényeges, az igazságérzet viszont igazán fontos, mert egy jól működő társadalomnak az általános igazságérzet hídján kell haladnia, ha nem akar a mélybe zuhanni.
Mi van tehát most? A Fidesz-kormány azt mondja, kétharmados többséggel nem lehet kibújni a választói akarat teljesítése alól: éppen ezért kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki a testület hatásköréből (vagyis korlátozza az Alkotmánybíróság szerepét). A 98 százalékos különadóról szóló törvényt ezzel párhuzamosan változatlan tartalommal javasolják újra elfogadni a parlamentnek.
Vagyis az fog történni, hogy a Fidesz kétharmados hatalmánál fogva jól befogja az Alkotmánybíróság száját, és megmutatja, hogy gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Mindezt azért, hogy ne legyenek az emberek akaratával szembemenő döntések. A kérdés már csak az, hogy mit akarnak az emberek.
Tóth Csaba Zsolt
