Lokikám

Elnézést a személyes hangért, de az ember a kedvenc csapatáról nem beszélhet, nem írhat szenvtelen ridegséggel. A Loki egy 38 éves debreceni ember életében elvileg alapkő: megkerülhetetlen. Több mint 30 év meccsre járás után van jog mérleget vonni, pláne, ha valaki kisgyerekként Bücs Zsoltitól, Benyó Szuszitól és Mörtel Bélától indulva felnőttként Coulibalyig jut. Az nem lehet vita tárgya, hogy a DVSC jobb, mint valaha: annak idején szinte mindig a kiesés ellen küzdöttünk (persze azért meg kell jegyezni, 1984 telén például a második helyen fordultunk), és hol kipottyantunk az NB I-ből, hol felkerültünk.

Mostanság nem ez van: Szima Gábornak, a városvezetésnek és főleg a pénznek hála a Loki nem tűnt el a süllyesztőben az ezredfordulón, hanem magyar szinten nagycsapat lett: Sándor Mihály barátom, a Loki örök krónikása a megmondhatója, mennyi esélyt adtunk erre például a 90-es években, amikor uszkve háromszázan voltunk a Vágóhíd utcán egy Kazincbarcika elleni NB II-es bajnokin. Szóval a Loksi kinőtte magát, de csak úgy magyarosan, vagyis a világszínvonal odaát van. Mondhatnánk erre persze, hogy a profi futball elvileg pusztán pénzkérdés, és nem is tévednénk nagyot: a profi futball elsősorban pénzkérdés. Na de másodsorban: ebből a mostani csapatból úgy hiányzik a tudás és a szív, mint Hitlerből a humánum. Azt épeszű szurkoló fel nem foghatja, hogy lehet öt bajnoki cím után egy politikailag képzett és okos polgármesterrel rendelkező városnak ennyire gyenge csapata. Komolyan, miközben elvileg lesz már végre normális stadionunk, a csapat alászáll a Szolnok szintjére (lásd még Dunaferr-effektus), és közröhej tárgya lesz Magyarországon: ha a Ferencváros nem lenne még nálunk is bénább, mindenki erről beszélne.

Amíg egy magáról sokat gondoló extrabéna targoncásra és egy Újpest-tetkós idegbetegre van bízva a gólszerzés Debrecenben, addig ne csodálkozzunk azon, hogy már a félház is ünnep a jelenlegi, 10 ezer nézőre alkalmas pályán (szándékosan nem írunk stadiont). A gond csak az (és ezt most csak az igazi szurkolók fogják megérteni), hogy nekünk csak a Loki van: mi nem megyünk el fradistának vagy akár reálosnak (Mourinho például kiesne a mostani DVSC-vel, ez szinte biztos), mi a Debrecent szeretjük, minket a Lokomotív sorsa érdekel leginkább. Annak a csapatnak a sorsa, amely most per pillanat nem rendelkezik jövőképpel, legalábbis kívülről nem sejlik fel semmilyen délibáb.

Amennyiben mégis vannak komoly elképzelések (és most hagyjuk az ilyen-olyan próbajátékosokat), akkor elnézést és bejelentést kérünk: a tájékoztató címe legyen az, hogy „A Loki 2010 és 2015 között”. Mert az van, hogy Szima Gábor sokkal jobb választás, mint Kevin McCabe, de már az FTC is megelőz minket. Ez méltó a távoli múlthoz, de nem méltó az emlékezetes jelenhez. Nem beszélve a remek Benyó Szusziról és a darabos Coulibalyról: nagyon nem ugyanaz. Aki nem hiszi, járjon utána, de ne a youtube-on keresse az igazságot. Kérdezzen olyat, aki tényleg szereti a DVSC-t.
Tóth Csaba Zsolt