Kell-e nekünk éjszakai tömegközlekedés?
Közösségi portálokon, az utcákon, az otthonokban is téma: a fejlődés közepette nem kellene-e egy-két éjszakai villamos- és buszjáratot beüzemelni a kies Debrecenben. A helyzet ugye az, hogy aki este 11 után végez a koncerttel, mozival, a színházzal, a kocsmával, a meccsnézéssel, a feleséggel, a szeretővel vagy esetlegesen a munkával, és éppen nem személygépjárművel üzemelteti az életét, az vagy borsos áron hazataxizik (igen kevesen tehetik meg), vagy sétálgat a mínusz X fokban 2-3-5 kilométert, és anyázza a falut, ahol él.
Kijelenthető persze, hogy rendes ember este 11 után már otthon húzza a lóbőrt és/vagy alussza az igazak álmát, ám ne legyünk primitíven kisstílűek: nem feltétlenül az ördögtől való az a polgártárs, akinek mondjuk éjfélkor valami dolga akad a cityben. A kérdés inkább az, hogy megérné-e városállamunknak anyagi áldozatot hozni azért, hogy éjszaka is legyen valamiféle tömegközlekedés Cívisben.
Nyilván nem arról van szó, hogy kétpercenként csattogjanak a villamosok, vonyítsanak a trolik és dübörögjenek a buszok a minipolis kihalt utcáin, ám az talán nem elvetélt elképzelés, hogy például drága villamosaink (vagy 31-eseink) közül egy példány csapjon egy teljes kört éjfélkor, egykor, kettőkor, háromkor és négykor (5.30-kor amúgy is rajt van mindennap). Ez ugye öt tramvaj-utat jelentene, egy vezetőt, és esetleg egy fakabátot, hogy az ittas egyének ne szegjék meg a közrendet. Annyira sokba mindez nem kerülne (persze minden viszonylagos), a debreceni szolgáltatási kultúrát viszont megdobná vagy 120 százalékkal, és még a DKV is szerezne egy jó pontot, ami magunk között szólva rá is férne.
Senki ne legyintsen, vagy legalábbis gondolkozzon egy kicsit előtte: nyilvánvalóan nem ez a legégetőbb probléma a város életében, ám az úgynevezett közérzetjavító intézkedések csodákat tudnak művelni egy üveges tekintetű közösséggel. Persze, tudjuk, csodák nincsenek. De azért már az is sokat segíthetne, ha megkérdeznék: kell ez nektek, emberek?
Tóth Csaba Zsolt
