Ez (is) Debrecen!
Most, amikor a politikusokból lett civilek és a civilekből lett politikusok mozgalmai próbálják meghatározni a debreceni közbeszédet, kezd elsikkadni a lényeg. Beszélnek össze-vissza, röpködnek a vélemények ide-oda, ebben a kis magyar városban mindenki lezöldült környezetvédő és ráncolt homlokú gazdasági szakember lett az utóbbi időben. Rengetegen féltik például a Nagyerdőt, már mintegy négy-öt hónapja: előtte negyven évig szinte senki nem foglalkozott azzal, hány fát vágtak ki, évtizedekig magasról tett rá az újdondász „Mentsük meg a Nagyerdőt és az esőerdőket!”-mozgalom tagsága, hogy a fél erdő le van betonozva.
A helyi papíralapú azt is megírta, hogy a forint gyengülése miatt Debrecennek 18 millió forinttal nőnek a törlesztőrészletei. Ez a város költségvetését és a pénzek általános mozgását nézve körülbelül olyan, mintha világgá kürtölnénk, hogy a tócóskerti Grízmájer Ödönnek 119 forinttal emelkedett a Suzuki-törlesztő havidíja: magától értetődő jelenség, ami valahol mindenkit érint, de senkit nem lep meg. Nem túl lényeges.
Ami lényeges: Debrecenben felnőtt öttusa Európa-bajnokságot rendeztek hat napon át (két magyar arany!), úgy, hogy közben és most is Debrecenben készül az Európa-bajnokságra a például Gyurta Dániel nevével fémjelzett magyar úszóválogatott, úgy, hogy közben debreceni az ország legjobb futballcsapata, amely a Bajnokok Ligájáért játszik, úgy, hogy mindeközben dübörög Debrecenben egy több tízezer megmozgató fesztivál, úgy, hogy az ínyencek alig várják a debreceni borkarnevált a Békás-tónál (remélhetőleg három deci muskotály elfogyasztása és a léha dzsessz hallgatása közben senki nem fog fát kivágni). Íme, témák a közbeszédnek!
Senki nem hülye, nem arról van szó, hogy London unalmas tapló falu Debreczenhez képest, pusztán arról, hogy igenis jelen van, létezik, él ez a város. A „civileket” nemigen látjuk olyan eseményeken, amelyeken több ezer debreceni szeret „ottlenni”, éppen ezért ezúton hívnánk fel a figyelmet, hogy ez (is) Debrecen. Ha tetszik, ha nem.
Tóth Csaba Zsolt
