Egy kis filozófia
Most, hogy már a filozófusok is az ócska pénzen filozofálnak, tényleg mondhatjuk, hogy a társadalom minden rétegét elérte a lenyúlás sejtelme és a földhözragadtság ragacsos kisszerűsége. A filozófusok amúgy okos emberek, ezért éppenséggel nem lehet kizárni, hogy az élet minden területén talpraesettek, és megtalálják számításaikat. Persze az is lehet, hogy a végén majd kiderül: ezek a mi filozófusaink még csak el se gondolkodtak azon, hogy visszaéljenek a pályázati lehetőségekkel. Miután ez nem a diszkótragédia, előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mi is történt valójában, az akkori megnyilvánulásokat (támadó és védekező oldalon) esetleg majd tessenek összevetni a mostani nyilatkozatokkal: lesz min filozofálni.
Miután Debrecen amúgy is kuriózumokat és legendás történetek gyűjt mostanság, filozófiai szinten felidézzünk egyet: sok évvel ezelőtt egy erős középkategóriás debreceni időagyonütő intézményben dolgozott egy világszép, kedves, de nem túl cizellált észjárású cigány pincérlány. Aki látta, nem felejti el: a hölgyön annyira a helyén volt minden, hogy még egy nagyhírű filozófusunk is elámult, és gondolkodóba esett a közös közeljövőt illetően. Mondta is viccesen a cigánylánynak, hogy Maga olyan szép, hogy én Magát felveszem az egyetemre filozófia szakra. A sörösüveg nyakát erotikusan tisztítgató szépség erre kissé zavartan, aranyosan elpirulva elmosolyodott, majd két hét múlva – kiment Olaszországba rúdtáncosnak és egyébnek ezser-ezserötért.
Mindez csak azért érdekes, mert bizonyítja: a filozófus életpályában a kívülálló számára nemigen csillan fel a sok pénz megszerzésének lehetősége, a flaneling, a ráncos homlok, a mély meglátás és a farmer a filozófia védjegye, nem pedig a párizsi luxusszálloda villásreggelije. Most az a kérdés, hogy az eddigi hiedelmek a filozófusok és a filozófia mibenlétéről bizonyultak tévesnek, avagy mindez csak valami célzatos félreértés, amely nélkülözi a filozófiában kötelező alapos átgondolást, viszont alkalmas a gondolkodásmód és a világszemlélet teljes átírására. Igazságot nem tehetünk (nem vagyunk se politikusok, se filozófusok), de azért két helyes mondatot félig-meddig filozofikusan idézhetünk egyik nagynevű filozófusunktól: „Mostanában megint tudom élvezni az életet. De ennek is, mint mindennek, megvan a hátulütője: már megint túlvállaltam magam.”
Tóth Csaba Zsolt
