Bundás kenyér, levajazva
A nemzetközi bundabotrány magyar szálai lassan fojtogatni kezdik a DVSC-t: szorul a hurok, nemcsak az esetlegesen bűnös labdarúgók, hanem a klub körül úgy általában is. A dráma az, hogy ha hiszünk a fiúknak (Polekszics, Mészáros, és az összes Young Boys ellen szerepelt védőnk ártatlan), akkor is nagyon nagy a baj: egész egyszerűen a Loki mint „brand”, mint „márkanév” csúszik lefelé a virtuális tabellán, lassan kiesőhelyen áll, leszakadva a középmezőnytől. A hírek ugyanis arról szólnak, hogy a debrecenieknek teljesen mindegy volt, hogy Bajnokok Ligája-találkozót, UEFA Kupa-mérkőzést, vagy csak „mezei” bajnokit játszanak, vevők voltak arra, hogy némi eurómennyiségért cserébe manipulálják a végeredményt.
Ez persze egyelőre nincs bizonyítva, és az igazi Loki-szurkolók abban hisznek (vagy inkább azért imádkoznak), hogy ne is legyen, s derüljön ki: szemenszedett hazugság, férges aknamunka, a szövetségi maffia ármánykodása ez a sok vád, nem pedig a mi szeretett labdarúgóink eltévelyedése. Bizony, a DVSC-t szeretők ebben reménykednek, ám kételyből lassan több van, mint reményből, noha utóbbi hal meg utoljára. Nem tudni, hogy a bochumi ügyészségnek vallók minek alapján tették meg megállapításaikat, de hogy a DVSC neve nem azért merült fel, mert mondjuk Ante Sapina megrögzött Loki-fan, az hétszentség. Ezzel nem azt állítjuk, hogy bizonyított a bundavád, pusztán azt, hogy ne tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi, mert igenis elképzelhető, hogy történt.
Persze naivak se legyünk: a sporthoz, a labdarúgáshoz, a magyar focihoz úgy hozzátartozik a „bundázás”, a meccsek „levajazása”, mint kapushoz a kapuskesztyű: állandó kellék. Emlékezhetünk az 1980-as évek nagy magyarországi totócsalására és bundamérkőzéseire (a Honvéd Debrecenben libamájat kapott, a Loki meg a bennmaradáshoz szükséges egy pontot), de eszünkbe juthat a 2000-es évek olaszországi vendettája is (a Juventustól lehallgatott telefonbeszélgetések alapján több bajnoki címet is elvettek, és visszasorolták a másodosztályba: ebből a szempontból belegondolni is rossz, hogy a Loki az elmúlt években ötszörös bajnok lett…). Ráadásul amióta van internet és ehhez kötődő sportfogadás, még több pénz mozog, még gyorsabban, még inkább lenyomozhatatlanul, óriási csábítást gyakorolva a focistákra: egy rossz (bundalátószögből jó) mozdulat tízmilliókat érhet.
Nem kell tehát ártatlan megdöbbenéssel fogadnunk a bundahíreket, ám a játék tisztasága iránti örök bizodalom, valamint az úgynevezett becsület miatt nyilván igenis fel kell háborodni azon, ha valóban csalás történik. Hogy a DVSC játékosai közül ki és mennyit csalt az utóbbi években, egyelőre nem tudni, még az is lehet, hogy egyáltalán nem is csalt senki. Igaz, ez utóbbinak a szorzója (odds) jóval nagyobb, mint annak, hogy Loki-játékosok is adtak el meccseket. Ha most erre fogadunk, vélhetően nem fogunk nagyot kaszálni.
Tóth Csaba Zsolt
