Átadás-átvétel
Ez az átadás-átvétel, ez a valami. A Fidesz törvényt alkot arról, hogy legyen, az MSZP asszondja, kitárjuk elétek mindenünket, nincs titok. Ahogy Szollár szóvivő fogalmazott: nincs csontváz, nincs akna, mindent felteszünk az internetre, bárki láthatja, mi a helyzet.
Hát eddig is láttuk, vazze, még internet se kellett hozzá. Megható ez az őszinteség. Tessék, gyerekek, mi nem hazudunk: soha nem volt ekkora az államadósság, de bevalljuk, az egész évre tervezett költségvetési hiány 80 százaléka májusra el is szállt, de ezt is bevalljuk, szar a helyzet, de még ezt is bevalljuk. Egy szűzlány ártatlansága mocskos-feslett-léha dolog ehhez képest, ez a vegytiszta lordi becsület ámulatba ejtő.
Igen ám, csak a vidéki parasztagy vészcsenget: álljunk már egy szóra, komáim, a büdös életbe. Ha valaki kap 5, azaz öt darab almát megőrzésre, állagmegóvásra, sőt továbbtermesztésre, és az idő lejártával már csak 1, azaz egy rohadt almát tud felmutatni, akkor fel szoktak neki tenni bizonyos kérdéseket. Akkor is, ha vállalja, hogy csak egy alma van, akkor is, ha vállalja, hogy az is félig rothadt, és tele van féreggel.
A kérdések a következők: mi a vastag pöcörőt csináltál az almákkal, teeee? Hol van a többi? Megetted? Eladtad? Hogy néz ki ez az egy? Meg aztán ilyenkor finom modorú felszólítást (tudják, a lordi becsület) is szokás kapni, ilyesmit: Idefigyelj, ha holnapra nem lesz meg a többi, beléd vágom a kisbaltát, Isten engem úgy segéljen!
Mindez csak azért gondolja a parasztagy, mert nagyon simának ígérkezik ez az átadás-átvétel. A Fidesz törvényt alkot, aztán leltározik (kábé így: ez sincs meg, meg az sincs meg, de hát ezt úgyis tudtuk, meg különben is, hagyjuk inkább), a kormány (az MSZP) meg tiszta lélekkel bemutatja a nyilvánosságnak, amit nem loptak el (kábé így: ez sincs meg, meg az sincs meg, de hát ezt úgyis tudtátok, meg különben is, hagyjuk inkább).
A Fidesz konkrét ügyekre akar koncentrálni (BKV, honvédség, stb.), holott egyetlen, de elég nagy ügy van csak: hová lett a magyar emberek pénze, toljátok meg? És most hagyjuk a Bajnai-kormányt, meg Szollár kolléga szakavatott mellébeszélését: a történet még 2002-ben kezdődött az útelágazódással, hogy aztán a Gyurcsány-érában kiteljesedjen a nagy almaakció: nem a hitel volt alma (hitelt azt vettek fel bőven, drága áron), hanem az álmok macskaalma lett teleszarva, hogy költőien fogalmazzunk.
Szóval ez az egész olyan, mint mikor valaki ellopja a saját gyereke malacperselyéből a pénzt, elveri, aztán azt hazudja, hogy a gyerekre költötte. És amikor lebukik, és számon kérik, csak annyit mond: ez igaz, de az üres malacpersely fotóját feltöltöttem az internetre. A mai menü: átadás-átvétel, átverés feltéttel.
Tóth Csaba Zsolt
