Armageddon Debrecenben, avagy jelentés a csatorna aljáról

Armageddon: a végső csata Isten és a Sátán között, biblikus magasságokban. Debrecenben mindez a földön, sőt, a föld alatt zajlik. Az isteni minálunk azt jelenti, hogy a város csatornázottsága eléri a kilencven valahány százalékot, a sátáni pedig az, ahogy mindez rögvalósággá válik.

Debrecen hosszú hónapok, sőt, évek óta az Armageddon című film pusztító képsorait idézi, szőnyegbombázás közben és után vagyunk, a romeltakarító és a romelőidéző gépek hangjára ébredünk, és azok zaja zakatol agyunkban, mikor álomra hajtanánk fejünket. Közlekedni szinte lehetetlen, a város több helyütt teljesen feltúrva, szétcseszve, beroggyantva, az utcák, a járdák el- és lezárva, miközben két dolgot egész biztosan nem tehetünk meg: nem lehet megállni és nem lehet haladni.
Az áldozatvállalás persze Istennek tetsző magatartásforma: még azt is mondhatjuk, elvárható egy lokálpatriótától, hogy elviselje a kellemetlenségeket a szent cél (a megfelelő mértékű csatornázottság) elérésének érdekében. Igen ám, csak ahhoz érteni kellene a folyamatokat: csakhogy az ember nem érti, hogy miként tarthat ez az atomháborút idéző tevékenység három hónapig(!) például egy 400 méteres utcaszakaszon, hogy milyen alapon szerveződik, mikor és hol kezdik el a fejlődéssel elfedett mélyrombolást, hogy vajon szabályszerű-e reggel 6.25-kor aszfaltot felverni egy zsúfolt lakótelepen (az Armageddonban ilyen hanghatást még a legnagyobb hollywoodi zsenik sem tudnak előidézni), és legfőképp: miért nem sikerült és sikerül tartani a határidőket.

Magyarázat persze adódik: volt itt már botrány és lakossági tiltakozás fakivágás miatt (ennek logikája sem követhető a városban egyébiránt), volt itt már csődbe ment kivitelező (Vertikál-D), amelynek bedőlése hónapokra akasztotta meg a 2006 óta kínlódó, 22 milliárdos programot, és van itt ezer és ezer „szakmai” kifogás, hogy mit miért nem lehet. Egy biztos, elvileg idén véget ér a mi kis debreceni Armageddonunk, ugyanis az Unió állítólag csak azokat a munkákat fizeti ki, amelyek még ebben az esztendőben elkészülnek.
Az önkormányzat és a mostani kivitelező mindenesetre azt ígéri, tartani fogják a határidőt. Érzésünk szerint ez biztosan így lesz, hiszen saját forrás erre sem nagyon van, úgyhogy 2010 végén egész biztosan befejezik a munkát, legfeljebb nem végeznek vele.

Hagyják is abba, elég volt: úgy szeretnénk élni, mint azelőtt, hogy elkezdtünk csatornázásilag fejlődni. Sima aszfaltot akarunk, járható utakat és járdákat, használható parkolókat, hajnali és esti csendet, egyszerűen rendet. Istenért és a hazáért mindent, de ebből a sátáni csatornaszagból már nem kérnénk többet, hacsak nem a debreceni katasztrófaturizmus felfuttatásának lehetünk szemtanúi. Mert ugye ha a Nagytemplomot nem lehet elég jól „eladni”, ez is egy lehetőség. A szlogen: Armageddon Debrecenben, avagy csatornázzon velünk!
Tóth Csaba Zsolt