Angyalok és boszorkányok
Most ne firtassuk azt, hogy kell-e ilyen nap. Mármint nőnap. Van és kész, ehhez kell tartanunk magunkat, és hát nem is szabad, hogy mindez nehezünkre essen: emlékeztetni egy nőt arra, hogy nő - egy igazi férfinak édesvizesen tiszta élvezet. Mert a nők már csak olyanok, hogy meghálálják a figyelmet: így, úgy, amúgy, de viszonozzák a kedvességet, igaz, ezen viszonzás intenzitása és iránya nem mindig simul a férfiak igényeihez.
De nincs ezzel semmi baj. Ha minden a férfiak elképzelése szerint alakulna, olyan unalmas világban élnénk, mint amilyen unalmas mondjuk a homokozó építés lehet a sivatagban. A férfiak pedig igazából nem akarnak unatkozni. És az van, hogy a történéseket többnyire a nők teszik bonyolulttá, átláthatatlanná, de egyben izgalmassá, érdekessé és élvezhetővé is. Ezt kell nekünk megköszönni nekik, nőnapon is, meg máskor is.
És még nagyon sok mindent meg kell köszönni: azt, hogy megszülettünk (nagymamáknak, anyáknak), azt, hogy még élünk (feleségnek, kedvesnek), és azt, hogy van értelme élnünk (kisleánynak, nagylánynak). Tegyük mindezt könnyes szemekkel, mert a nők kézzelfogható, testvalódi angyalok, akik minket megmentenek, aki ránk vigyáznak, akik nekünk örök harmóniát ígérnek. Persze ne tegyük mindezt könnyes szemmel, mert a nők fantazmagóriás, titkos-üzelmes boszorkányok is, akik minket megvezetnek, akik minket kiszolgáltatottá tesznek, akik miatt bennünk örök vihar és bizonytalanság dúl.
Angyalt szeretni, boszorkányt kívánni, nőt tisztelni: ez a férfiak jussa ebben a kurta-furcsa életben, és nem is olyan rossz sors ez. Ráadásul nincs is választási lehetőség, mert ez eleve el van rendelve, vérbe van lőve, zsigerekbe van oltva. Jobban teszi hát minden férfi, ha nem hadakozik: heverjünk csak láb előtt, legalábbis abban a tükörben, amelyben a nők nézegetik magukat.
A nőnapban egyébiránt az a jó, hogy a lányok-asszonyok boszorkányos fele sarokba van állítva, és ha jól viselkedünk, angyali simogatásban részesülhetünk. Hogy az angyal simogatása többet ér-e a boszorkány tüzes érintésénél? A választ minden nő megadja, és mindegyik egyszerre legalább kétféleképpen: igen, nem.
Mi, férfiak a probléma feloldását többnyire éppen a nőkre bízzuk, és tesszük mindezt egyszerűen azért, mert szeretjük őket. Legyen ez a szeretet nőnapon köszönetes, tiszteletteljes: sok boldogságot, hölgyek, maradjatok azok, akik vagytok. Holnap is.
Tóth Csaba Zsolt
