A vb véget ért, a Loki elindult
Megoszlanak a vélemények arról, milyen is volt a dél-afrikai világbajnokság: sokan nem voltak elégedettek a színvonallal, mások a vuvuzelára panaszkodtak, néhányan pedig végig sajgó szívüket fogták, hogy mi magyarok miért nem vagyunk ott egy ilyen világeseményen.
A tapasztalatok azt mutatják egyébiránt, hogy „közepes” minősítésű mérkőzések az idő múltával klasszikus értékké nemesednek, gondoljunk csak például az 1994-es brazil olasz döntőre, amely borzalmas és unalmas 0-0-val végződött, a büntetőpárbaj miatt mégis örökké emlékezni fogunk rá.
Futballtörténeti pillanatok ezen a vb-n is voltak, annyi bizonyos: a torna legjobb játékosának választott uruguayi Diego Forlán teljesítménye és kisugárzása, az Aranylabdával gólkirályként kitüntetett német Thomas Müller feltűnése, vagy a szupertörpe spanyol Iniesta mindent eldöntő gólja aligha süllyed el a felejtés mocsarában, mint ahogy a focirajongók azt sem tagadhatják le, hogy azért hiányozni fog a mindennapi meccsadag.
Persze van élet a vb után is, a DVSC már elutazott Tallinnba, hogy a tavalyi csoda után kedden megkezdje idei BL-menetelését. A vuvuzelák elhallgattak, Dél-Afrikában a csillogó stadionok tövében ismét a nyomor és az etnikai feszültség lesz az úr, a Loki-hívők lelkesség-hőmérőjének higanyszála viszont újra emelkedőben: a vb messze volt tőlünk és különleges jelenségnek tűnt, ám Debrecen itt van, ahol mi, és egészen biztosan a mienk.
A DVSC soha nem lehet világbajnok, de az itt élők számára azért elsősorban „ő” jelenti a futballszerelmet. Forlán, Thomas és Iniesta hősnek számít, de a mi igazi hőseink köztünk járnak, pirosban-fehérben. Majd ha Magyarország egyszer kijut egy vb-re, lesz hozzá egy kis zöld is.
Tóth Csaba Zsolt
