A Jobbik-jelenség

Azért el lehetünk gondolkozva, ha bírunk. A Jobbik olyan népszerű, ami példa nélküli: viszonylag új párt ennyi idő alatt ennyi szavazót még nem gyűjtött Magyarországon. A Jobbik-szimpatizánsok azt mondják, hogy végre valaki elmondja, hogy mi van. Elmondja, amit mindenki lát, ami létezik, arról beszél, amiben élünk.

Nem mismásol, nem terel, nem hazudik a szembe, arról beszél, ami van ebben a hazában. A Jobbik-gyűlölők azt mondják, hogy ezek fasiszták, nácik, nyilasok, és Isten óvja Magyarországot, ha Vonáék hatalomhoz jutnak. Mert akkor itt új holokauszt lesz, a bunkók új hatalma, ami nem kímél majd senkit és semmit, bakanccsal tiporják majd szét ezt a szegény kis országot.

Hogy a Jobbik-történet valójában miről szól, egyelőre nem tudni. Hogy MSZP-bérencek-e (amit a Fidesz is nagyon mondott egy időben), egyelőre nem tudni, bár ez egyre kétségesebb. Ami biztos: elfogyott a türelem. A magyar választók egy jelentős része nem kíváncsi már az elmúlt húsz esztendőben regnáló pártok ilyen-olyan kijelentéseire, mert már ezerszer hallották, mert unalmas, és mert sokszor nem nagyon van köze a rögvalósághoz. Az igazsághoz, konkrétan.

Persze az igazságot kimondani az még túró, lófityfiritty, semmi, azt bárki meg tudja csinálni. Ami nehéz, az az, hogy mit kellene ebben az országban tenni. Hogy mi fog minket, magyarokat túllendíteni ezen az erkölcsi húgy-foson, ezen a gerinc nélküli, félelmes létezésen, ezen az amatőr nézőponton, ezen a beszari hozzáálláson: nyilván minden párt szerint majd ő maga. Ami már eldőlt, az tényleg tény: az MSZP, az SZDSZ és az MDF biztosan nem fogja a magyarok szekerének rúdját jó irányba állítani.

Ha nem hazudunk (mismásolunk, terelünk), akkor jól látható, hogy kétesélyes a verseny: vagy Fidesz, vagy Jobbik. Aki mást mond, az nyilván nem olvasott híreket az elmúlt tíz-húsz évben, vagy ha olvasott, akkor olyan szemellenző van rajta, ami ebben a nehéz helyzetben nemigen tolerálható. Persze mindenkinek saját és természetes joga, hogy gondoljon, hogy válasszon, hogy véleményezzen.

Ám azt azért nem árt észbe tartani, hogy ez a különös és speciális nyelvet beszélő nemzet a padlón fekszik. Meg van ütve. És gyorsan kell cselekedni, mert nincs idő, egyszerűen nem érünk rá. Rászámolás van, gonosz bíró van és magyargyűlölő pontozók. A helyzet szélsőséges, a reakció nem lehet az. Vagy igen? Vagy nem.
Tóth Csaba Zsolt