Kritikus tömeg Debrecenben a bringásoké?
Vasárnap délután mittudomén hanyadik alkalommal újra volt Critical Mass biciklis felvonulás. De mi kell ahhoz, hogy valódi bringás város legyünk? Nagyon jó, ha a 200 ezres városból több ezren kikerekeznek a szép tavaszi napfényben, mégis azt mondom, nem elég. A résztvevők között van egy csoport, akik egyetértenek a célokkal, de nem annyira, hogy lemondjanak az autó nyújtotta kényelemről. Kimentek, vasárnap délután magasba emelték a kerékpárjukat, mozgalmi részvétel, környezettudatosság kipipálva, aztán másnap reggel beszálltak a kocsijukba, ahogy minden hétköznap szoktak, és elindultak a munkahelyükre. Ez így tehát kevés. Mi hiányzik még? Mondjuk kerékpárutak, behálózva az egész várost.
Ebben a tekintetben – politikai beállítottság, pártszimpátia ide vagy oda – mindenkinek el kell ismernie, hogy szemmel látható és örvendetes a fejlődés Debrecenben. Nem tudom, azért van-e több bicikliút, mert a városvezetés ráeszmélt, hogy egyre több a bringás, vagy azért, hogy emelkedjen a kerekezők száma, de mindegy is. A lényeg, hogy egyre több helyen lehet biztonságosan haladni. Azokon a helyeken, ahol ez a lehetőség még nem adott, gyakran találkozhatunk járdán haladó kerékpárossal. Ez a gyalogosoknak lehet felháborító vagy csak simán kényelmetlen. Én viszont megértem, hogy vannak, akik egyszerűen nem mernek az úttesten közlekedni, mert úgy gondolják, nem életbiztosítás. Sajnos sokszor igazuk van. Persze nem mindenben, mindenért a sofőrök a hibásak, a bringások egy része köztudottan fittyet hány a KRESZ-re, de azért mert valaki megteheti, nem muszáj erőből lenyomni a másikat.
De induljunk ki abból, hogy kerékpárosunk eljutott A pontból B-be, a céljához. Mert nem csak úgy kerekezett a vakvilágba, hanem mondjuk elintézne valamit, vagy boltba menne. Hová tegye a bringáját? Még a belvárosban is rengeteg olyan hely van, ahol nem tudja biztonságba helyezni a kétkerekűt, attól távolabb meg végképp. Bringát üzletekbe bevinni – logikus – nem lehet, lelekatolni nincs mihez. Vagy a tolvajokat hívja ki maga ellen a tulaj, kockáztatva, hogy ellopják a közlekedési eszközét, vagy keres egy másik helyet, ahol hagyhatja, akkor is, ha távoli. Tároló kevés van. Ahhoz képest legalábbis, ahány kerékpáros. Hogy az önkormányzat vagy a kereskedők (akik nagy valószínűséggel csak bérlők) dolga lenne-e azok kihelyezésük, őszintén szólva fogalmam sincs. De ha nem is dolga egyiknek sem, érdeke mindkettőnek. Szerintem.
Nem egyszerű tehát annak az élete, aki a bringás életformát választja. De az irány jó, s reméljük, ami még hiányzik ahhoz, hogy ezen a téren igazi nagyhatalom legyünk, szemléletben, eszközben, ráfordításban, néhány éven belül rendelkezésre áll majd.
Szabó-Kovács Patrícia
