Kötelezően szelektív vagy szelektíven kötelező?
Ha igen, csak néhány évtizedet kell várni, hogy valóban történjen valami. Talán pesszimista vagyok, de nem írok le falrengető újdonságot azzal, hogy nem elég törvényeket alkotni, inkább szemléletet kell váltani. Mert nekünk, magyaroknak valamiért nem megy az, ami 400 kilométerrel odébb teljesen természetes. Akkor is, ha Ausztriában sem raknak 3 méterenként kukát. Nem pénzkérdés, megtanítjuk-e a gyerekeinknek, hogy utcai szemetes hiányában ne dobják el, hanem tegyék zsebre a
csokis papírt, vagy vissza a táskájukba a banánhéjat. Ez nem anyagiak, hanem kulturáltság, jólneveltség kérdése. És nem hiszem, hogy a mindenért szidott átkoson, az akkor belénk ültetett szemléleten múlna: a szelektív hulladékgyűjtést szem előtt tartók között a legtöbb a felsőfokú végzettségű és az 55 év fölötti: pedig ők vastagon a szocializmusban születtek, nevelkedtek.
Ne keressünk kibúvót, mert másról van szó. Például arról, hogy az iskolában jóra tanított gyerekre ne szóljanak rá, ha pozitív változtatást szeretne. Fültanúja voltam,
amint a buszmegállóban egy kisiskolás rászólt az anyukájára, amikor az a földre dobta az elhasznált papír zsebkendőt. Jót akart, ezt tanulta, ezt tartja értéknek. Erre anyuka nagyszájú barátnője a poroszos nevelés jegyében letorkollja a kisgyereket: „Ne szólj rá anyádra, hogy jössz te ahhoz? Nem a te dolgod, hogy őt neveld, hanem fordítva! Ő keresi a pénzt, ő tart el téged, hadd csináljon, amit akar, ne te diktálj neki!” A szemetet az utcára dobó anyukának és a nevelési zseni barátnőnek egyaránt gratulálok. Pedig amikor ez történt, szemetelni akkor is szabálysértés volt, rendeletileg. Nem a tiltáson vagy támogatáson múlik. Hogy 2 év múlva a törvény miatt mindenki szelektíven fog-e gyűjteni? Erősen kétlem. Ahhoz a fejekben kellene rendet tenni. Nem szelektálva, hanem mindenkiében.
Hogy értse valamennyi lakó: a saját városa, ahol kétlépésenként belelép egy megunt rágóba az utcán, és nem csupán az utcaseprők dolga a takarítás, kis odafigyeléssel nem is lenne mi seperni. Teréz anya gondolata ugyanis nemcsak átvitt, hanem konkrét értelmében véve is nagy igazság: Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne.
Szabó-Kovács Patrícia
