A nagy Debreceni Húsvéti Vásár
Bár bokáig érő hóban járunk, és néhányan – csak félig viccből – karácsonyfáért indulnak, mégis tudjuk, nem Jézus születésének, hanem feltámadásának ünnepe közeleg. Készülnék is a húsvétra, ha nem lenne a lelkem is behavazva, megdermedve egy kicsit. Nem is annyira a hó, mint a bevásárlóközpontok nyúleladás-centrikus marketingje fagyaszt meg. Igaz, nem ma kezdődött, már néhány éve zsong ettől a fejem. Mégis az tette be nálam a nagykaput, hogy egy röpbevásárlás alkalmával (3 perc, tej-kenyér-szalámi, van olyan nő, aki képes erre, bármilyen hihetetlen ez egy férfi számára) megláttam, van már nyuszis-tojásos csomagolópapír is jó pénzért. De minek? Mit a fenét kell húsvétkor csomagolni? Tojást?
Ez nem karácsony, nincsenek kicsi, közepes és nagy dobozok, ajándékok. Vagy én maradtam le, és már ilyenkor is vannak? Persze, vegyünk a szomszéd kisfiúcskának lila tojást, sárga vagy piros nyulat, ha muszáj, ha annak örül, és még locsolóverset is tanul szegényke. S persze ha hajlandók vagyunk otthon maradni meghallgatni. Ilyen zimankóban kisebb az esélye annak, hogy az ember lánya elmenekül otthonról egy pár órás kirándulás erejéig, és friss, szellőillatú hajjal tér haza, elkerülve a „krasznaja moszkva” szaglósejtpusztító hatását.
De ha maradunk, annak is lássuk a szép, felemelő oldalát. Van ilyen. Próbálom emlékeztetni magamat is a 7 éves lányom segítségével, hogy ennek az egésznek nem az egy hét, szerencsés esetben egy hónap múlva szélnek eresztett „jujjdecuki” élő nyuszi a lényege. Csak egy kicsit a csokitojás. Annál inkább a valódi tojásfestés együtt, úgy, ahogy 30 éve én tanultam az anyukámtól. És az óvatos, konkrét eseményre vonatkozó válasz a gyerek kérdésére, aki már most – vagy még, ki tudja? – többet tud az ünnep lényegéről, mint sok fiatal felnőtt. Az „Anya, ugye a zsidók csúnyán viselkedtek…?” akkor is körültekintően meg kell válogatnom 2013-ban a szavaimat, nehogy véletlenül valaki sértve érezze magát, ha a kérdés vége természetesen ez: „akkor régen Jézussal”.
Örülök, hogy neki van erről fogalma, pláne, mert tudom, a zászlóshajó, a 20 éve jobbról-balról butított magyar nemzet 15-20 évesei a kérdésére csak visszavakkantanának: hee? Jobb esetben mi van, kicsi rigó? Talán azt sem tudnák, miről beszél, kire céloz. Természetesen nem kell mindenkinek hinnie ebben, de tudnia róla mégiscsak illik. Lehet ünnepelni feltámadás helyett a napfordulót, egyiptomi szabadulást, tavaszt – idén csak várni és remélni, hátha nem április eleji 35 fokkal, rögtön a nyárba huppanunk – de emeljük a lelkünket! Aki a felsoroltakból nem tud választani, az meg legjobb, ha sietve betér egy bevásárlóközpontba, hátha talál még szép, masnis-barikás csomagolópapírt, és belevaló ajándékot jó pénzért. Legalább a kereskedők is ünnepelhetnek, ha mást nem, a sok bevételt.
Szabó-Kovács Patrícia
