Tüntess, Feri!
A demokrácia iránti elkötelezettség rákfenéje, hogy sokan sokféleképp értelmezik azt a fogalmat, szexuális élet, anyagi helyzet, alkoholos befolyásoltság és miegymás függvényében. Ez a szép demokráciában, hogy olyan bő határokat szab az embernek, hogy bármikor boncolgatható szabadon, szárnyaló fantázia ürügyén is. Az alkotmányosság, mármint a polgári és demokratikus, amiről mostanság olyan sok szó esik, körülbelül annyira tapintható, érzékelhető és érthető az „átlagmagyar” számára, mint a tolódásos védekezés 4-5-1-es rendszerben a futballban. Annyit tudunk, hogy a sziklaszilárd alkotmányosságunkon állítólag csorba esett, mert a kormánypárt, mely egyes „demokraták” szerint túlnyerte magát, hatalmával visszaélve próbálja elérni, hogy a kétmillió forint végkielégítés pont elég.
Nehéz úgy nagy összefüggésekben gondolkodni, hogy az embernek óhatatlanul Sz.-né Sz. Eleonóra BKV-versenyző jut az eszébe – sokak mellett –, aki Gy. F. csapatkapitány ténykedése alatt hetven havi fizetésének megfelelő végkielégítést, majd’ 90 millió forintot tett zsebre, különösebb gátlás nélkül. Erre azért a szigorú alkotmányosság jegyében is rá lehet fogni, hogy több mint durva. A magamfajta „kisember” a hír hallatán árnyékra már szúrt egy-kettőt, függetlenül a demokrácia, meg az alkotmányosság iránti elkötelezettségétől. A 90 millától tudniillik nem egyszerű elvonatkoztatni, és a demagógia vádjával meg lehet engem küldeni záptojással. Akkor is!
Bíráink szerint „a végkielégítések kétmillió fölötti részét terhelő 98 százalékos adó azért alkotmányellenes, mert nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak”. Hát ezután alanyi jogon nem járnak csak kettő, oszt jó napot! Mi a gáz? Lehet, hogy az elemzők és a publicisták nagyon zúgolódnak, csak meg kéne kérdezni az utca emberét, hogy alkotmányosságilag te félsz-e, komám? Egy biztos: a milliomossá végkielégített pártkatona semmivel sem szimpatikusabb, mint Freddy Krueger. Az átlagmagyar attitüdjéből nem túl bonyolult a képlet. Nem jelenik meg rémálmainkban a technokrata rém, mely fityiszt mutat az alkotmányosságnak, és holnapra megdönti a demokráciát.
A legbájosabb az egészben az, hogy Gyurcsány Ferenc konformista-platformista utcára vonul megvédeni az alkotmányosságot. Ez első olvasatra keményebb, mint a Piroska és a farkas. Az embernek, aki vérkorrupt rendszerében naponta annyiszor tagadta meg a demokráciát, mint Péter Jézust kakasszóig, most felforrt a kurucvére! Égek a vágytól, hogy láthassam!
Tüntess, Feri! Adj cirkuszt a népnek, ha már kenyeret nem tudtál! Csak nehogy megverjenek a rendőrök!
Cs. Bereczki Attila
