Szeretlek, debreceni Főnix!
Egy nap híján tíz éve verte bucira dél-afrikai ellenfelét Erdei Zsolt. Az izgatott nézősereg moraja, a hatalmas és tömött lelátók látványa olyan vibrációt adott, hogy azóta is beleborzongok. A Főnix szerelem volt első hallásra. Már akkor belezúgtam, amikor a polgármester bejelentette, hogy a Debrecen tornász világbajnokságot rendez, de nem a Nagytemplomban, hanem egy új, multifunkcionális sportcsarnokban. Azok voltak a boldog, szép idők, akkor még nem volt stadionügy és 2-es villamos, semmi okom nem volt dilettantizmusra, simlire, felelőtlen ígérgetésekre gondolni és kételkedni a projekt megvalósulásában. Januárban letették az alapkövet, nem egészen kilenc hónap alatt kinőtt a földből az aréna. Október 5-én Erdei Zsolt néhány pofon kíséretében felavatta. Kisvártatva jött a tornász-vb, majd az Iron Maiden-koncert, a jégkorong Magyar Kupa-döntő, a Deep Purple, meg még sok világbajnokság és Európa-bajnokság és Tankcsapda-buli. „Helyhiány” miatt nem részletezem. A Főnix életre kelt.
Természetesen nem mindenki dobta el a kezét-lábát. Van egy különös faj, aki nem szeretné magát és családtagjait igényes környezetben tudni, igaz, a buta fejének az nem is való. Többnyire azok ellenezték habzó szájjal a Főnixet, akik most a stadionépítés ellen intéznek heves kirohanásokat a különböző fórumokon. Az emberi faj genetikai állománya mintegy 130-150 ezer éve kialakult, ők egy „kis” fáziskésésben vannak, ezért számukra felfoghatatlan, hogy ami Európa jobbik, boldogabbik és gazdagabbik felén „alap”, az alapvetően nem rossz, és mondjuk Magyarország modernizálásáról is értekezhetünk, ha már gazdasági és történelmi „defekttel” éldegélünk a Vadkeleten. Egy európai középvárosnak – Debrecent nyugodtan nevezhetjük annak, legfeljebb Füzesabonyra elővárosként tekintünk – igenis kell egy Főnix-szintű és méretű sportcsarnok. Mert ha nem lenne, akkor sem járnának aszfalton a Biczó-kertben, nem lenne olcsóbb és sűrűbb a DKV, nem kapna több pénzt a pedagógus és a takarítónő, s nem adná vissza szülés után a borítékot a nőgyógyász.
A Főnix Csarnok úgy tökéletes, ahogy van. Az meg a város szégyene - politikusoké, vállalkozóké, újságíróké, vasutasoké, sírásóké, mindenkié -, hogy tíz esztendő alatt nem tudott legalább egy olyan csapatot kitermelni teremsportban, mely belakná, elvégre az aréna elsődleges funkciója a sport, és nem az Amway-konferenciák lebonyolítása. A Vadkakasok próbálkozása dicséretes volt, de a klub belefulladt az adósságba, az utódcsapat táborának pedig az Oláh Gábor utcai "tornaterem" is túl nagy. A férfi kézisek csendesebben, de annál biztosabban véreztek el, szegény Csonka Tibor presidente lelki szemei előtt szerintem még mindig egy teltházas DKSE–Barcelona Bajnokok Ligája-meccs képei lebegnek. Ezek után már annak is örülünk, hogy a város második legnépszerűbb csapata tavasszal nem szűnt meg, a kézis lányok esetében főnixes derbikre gondolni sem merünk, jó ha a Hódosba kimennek ezren.
A Főnix Csarnok tízéves születésnapján a helyzet cseppet sem rózsás, de már maga a tudat is büszkévé tesz, hogy ha lenne komoly csapatunk, akkor tudna hol játszani!
Cs. Bereczki Attila
