Szegény, hülye bírók!
Sok példát tudunk arra, hogy miért nem szerencsés fejlődésű ország a miénk. Jobb helyeken ugyanis – így vagy úgy – mindenki megkapja a magáét a bűneiért, és vezekel, ahogy a drága jó Isten parancsolja a tévútra tért halandónak. Isten törvényeit azonban nem mindenki követi és tiszteli. Minálunk. Súlyos testi sértések vétsége ugyanis egyes főpolgármestereket – akik nálunk szabadon járnak-kelnek, de máshol szigorú orvosi felügyeletet kapnának – kitüntetések osztogatására sarkallnak. Már három éve tudjuk, hogy néhány kilőtt szem, törött ujj és alkar, brutálisan betört koponyacsontok, lerúgott vesék még nem kérdőjelezhetik meg bizonyos rendőri vezetők érdemét, szakszerűségét, elhivatottságát, szakmai alázatát.
A magyar futballbírók nem születtek annyira szerencsés csillagzat alatt, mint a kékes uniformist olykor azonosító szám nélkül viselő rend „őrei” és főnökeik. Ők duplán szívnak. Ugyanúgy anyázza őket az egész ország, de még „otthon” is beintenek nekik. Erre mondják: nem túl hálás meló.
Témánkat Arany Tamás és Sulyok Gergely sporttársak esete szolgáltatja. A két sípmesteren példát statuáltak azok, akiket ezért fizetnek, lelkük rajta. Sulyok spori szemet hunyt egy, a muay-thaiban klasszikusnak számító mozdulat felett – pechjére a futballban szigorúan tilos könyökkel halántéktájon vérző sebet ejteni –, Arany játékvezető pedig egy gyilkos belépőt hagyott büntetlenül, döntően befolyásolva a meccs végeredményét. A futball-szövetség illetékes testülete példátlanul súlyos büntetéseket szabott ki, a debreceni hívek által is jól ismert Arany spori például örökre kizárták az NB I-ből, és ez még akkor is kemény, ha tudjuk, hogy nyugdíjba készült, annak fényében pedig, hogy szintén nyugdíj előtt álló rendőrfőnök kilőtt szemekért, meg viperatagadásért kitüntetést kapott, kifejezetten durva. Nem lehetett erőltetett a párhuzam, mert a két tábor tagjaira egyként tekint a plebs és az előkelőség: ők a társadalom szükséges hülyéi.
Bírót, persze, nehéz védeni. Az ember úgy van vele, hogy aki a sorsáról dönt, azt zsigerből utálja. Még időnként nagy nyilvánosság előtt lehülyézi. Ez a megnyilvánulás polgárjogot nyert, mint a Nagytemplom előtt a miniszoknya viselése. (És ha már itt tartunk: hagyjuk már azt az ostobaságot, hogy nem „bíró”, hanem „játékvezető”, meg nem „partjelző”, hanem „asszisztens”, mert aki döntéssel bír, az igenis bíró, aki pedig a partvonalon futkározik és integet, az partjelző, punktum! Egyébként a játékvezető és az asszisztens sem kevésbé hülye, és cseppet sem elegáns a közönség szemében, tehát tulajdonképpen mindegy, kedves bíró barátaim, ha ezt eddig nem tudtátok volna.) Szóval, a bírók képesek arra, hogy palotaforradalmat csináljanak, ha éppen szerelemféltés, gyomorégés, szexuális kielégületlenség, depresszió vagy Isten tudja, mi miatt, orbitálisan nagyot tévednek a pályán.
Meccset döntően befolyásolni természetesen nagy bűn, én azonban mégis felmenteném a két futballbíró sporttársat. Amikor az élet más területén bicskanyitogató hazugságokat, csalásokat lehet megúszni büntetlenül, akkor milyen jogon zúdul a nép haragja a két szerencsétlen sípmesterre, akik vélhetően semmivel sem korruptak, mint a „nagy magyar átlag”, csak éppen provizórikus vakság tört rájuk szerencsétlen pillanatokban. Nem klinikai az eset, nem kell megijedni, csak szakmai ártalom, valószínűleg a sok lenyelt hülyézés szövődménye.
Másrészt ezt az angol konzervativizmussal megalkotott labdakergetést, mely a világ legnagyszerűbb játékává nőtte ki magát az elmúlt száz esztendőben, túl nagy területen játsszák ahhoz, hogy annak minden szegletét egy ember befussa, percenként. Kosárlabdában már hárman vezetnek, jégkorongban négyen, mert amióta kitalálták, sokat gyorsult a játék. A régi szép időkben, amikor tisztviselők, latin- és számtantanárok, úriszabók jártak futball-mérkőzésekre, és amikor a hülye bíró még csak abcug volt, megtette egy sípmester. Ma már nem teszi meg.
A játék nagyfőnökei kitalálnak minden trükköt, csak a tradícionális felálláson nehogy változtatni kelljen. Van már adó-vevő a fülben, később lesz nyomkövető, lézerszem, GPS, agyba épített szabályismertető, csak éppen semmi logika benne, mert a tizenegyest attól még be kell fújni. Két mezőnybíróval például egyszerűbb lenne, és jelentősen csökkenne az esélye annak, hogy „kézilabdás” góllal foci-vb-re lehet kijutni. Na de a tradíciót megszegni? Azt már nem!
Ha rajtam múlna, futballbírót tévedésért el se tiltanék. Túl nagy nekik a pálya, meg bünteti őket az ezerfejű cézár, ha kell, ha nem. Szegény, hülye bírók!
Egyébként a magyar bírók sokkal jobbak, mint a magyar futballisták. Az elmúlt huszonnégy évben magyar futballista nem vett részt világbajnokságon, de magyar bírók igen, egyikük még döntőt is vezetett. Ezt azért ne feledjük, a rend kedvéért.
Cs. Bereczki Attila
