Politikai prostitúció: öt százalékért hátulról is...
A politikai megsemmisülés leghatékonyabb módja: állj össze az SZDSZ-szel! A mezei magyar választó – bár nagyon igyekszik – még nem itta el annyira az agyát annyira, hogy ne emlékezzen a Lop Stop nevű akcióra. A magát liberálisnak definiáló politikai formáció korrupcióellenes védőszentként tündökölt a 2002-es kampányban, s kellett nyolc év, mire leesett a tantusz: „Lop Stop = Ne lopj el semmit, mert mindent mi akarunk ellopni!” Azért kellett ez a hosszú idő a megvilágosodásra, mert egy végtelenül toleráns, kozmopolita, liberális szavazó – ha mondjuk éppenséggel debreceni –, nem tért be a nagysándortelepi kiskocsmába, de még a Fényes udvariba sem, a Piac utcai kávézók ablakán keresztül pedig nem látszik annyira komolynak a probléma.Oda nem járnak se cigányok, se skinheadek, a pincérnő nem púpos, jó a fogsora és szereti a nagypolgári stílust, még vetkőzni is hajlandó érte. Ahogy mondani szokták, SZDSZ-es volt az a művészlélek, aki nem ismerte a magyar válóságot.
Most az a kérdés, hogy a túróba jön össze a „modern, európai konzervativizmus” és a SZDSZ romjain megmaradt ismeretlenek? Ideológiailag sehogy, de az itt a kutyát sem érdekli, tudom. Csak ha valóban „megélhetési” szempont vezérelte Dávid Ibolyát, a magyar politika Mata Hariját, akkor miért nem az MSZP-vel bútorozott össze? A szoci lista garantál vagy három-négy parlamenti mandátumot, és nem hagyták volna el a pártot többen, mint most, mert már úgyis minden épelméjű kiszállt a madöfös buliból, Debrecenben is. Bár ha emlékeim nem csalnak, Thürmeréken kívül szinte mindenhová bekopogtattak, mindegy.
Az elnök asszony, aki az utóbbi időben több alapszervezetet oszlatott fel, mint ahány kalapot viselt a rendszerváltás óta, a teljes tagság háta mögött állapodott meg a „liberálisokkal”, és ha ez parlamentbe jutást ér, akkor leborulok majd nagysága előtt. Mindenesetre furdalt a kíváncsiság, megkérdeztem az egyetlen MDF-szavazót, akit Debrecenben ismerek, hogy milyenek az esélyeim a megszégyenülésre. Klasszikus középosztálybeli, közalkalmazott, Opel Astra kombival, gyümölcsössel a Biczó-kertben, ünnepekkor idős szülei unszolásra templomba jár, és attól MDF-es, hogy Gyurcsányt nagyon utálja, Orbánt egy kicsit, a SZDSZ-t közepesen, Dávid Ibolyába pedig szerelmes, csak nem vallja be. Szóval kérdeztem, hogy „mi lesz, komám, április 11-én?”, mire ő: „LMP vagy Fidesz, majd meglátjuk.” A fiskális politika iránti érzékenysége Bokros Lajost még benyelte, az SZDSZ-t már nem.
A helyzet zavaros, az „antalli útra” akkora köd ereszkedett, hogy egy méterre sem látni. Az értékelvűségnek lőttek, keresztény-konzervatív küldetéstudat nyista, a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékért bárkivel, bármikor és bármit, hátulról is. Ez a még politikai összeesküvésekkel takarosan átszőtt társadalmunkban is keménynek számít. Mert bármennyire is szeretik a középosztálybeli hobbikertes férfiak az úri, kalapos dominákat, azért ami sok, az sok. A Margaret Thatcherré válás folyamatában a hullámlovas elnök asszonnyal nagyon elszaladt a ló.
Április 11-én majd meglátjuk, és akkor alig két hónapra leszünk a foci vb-től. Most még nem tudom, mire fogadjak nagyobb eséllyel: Új-Zéland világbajnoki címére vagy az MDF öt százalékára?
Cs. Bereczki Attila
