Mi lesz veled, Lokika?
Adamo Coulibaly kifakadása széles körben abszolút megértő fülekre talált. A Loki olyan sokat gyengült, hogy neki, a keret egyik legszürkébb tagjának esélye sincs innen elszerződni a francia másodosztályba. Öreg lokista barátaim mondják viccesen – vagy nem –, minél kevesebbet lép pályára, annál nagyobb a sansz arra, hogy kérője lesz, de ha sokat látják futballozni, baj van. A Loki vesszőfutásának oka – nyolc meccs/nulla győzelem idegenben – természetesen nem Coulibaly képzettségében – akarom mondani képzetlenségében – keresendő. Igazságtalan lenne éppen rajta elverni a port.
Minőségi futballisták helyett tavaly nyár óta középszerűek érkeztek. Megmondták a nagy öregek is! Nincs foci, nincs eredmény. A Loki-tábor szidja a sorsot, de leginkább a klubvezetést. Pedig nem kéne. Öt bajnokságot ünnepeltünk röpke hat esztendő alatt, a hét év/öt bajnoki cím sem fest majd rosszul az almanachban. Az a csapat sem tudott többet nyerni a maga korában, melynek összeállítása Grosiccsal kezdődött és Puskással végződött, s mely csapat a totalitárius diktatúra kegyeltje volt. Jött kétszer a zsidótörvények miatt feloszlatott, majd a háború után újjáélesztett MTK, méghozzá előbb Bástya, majd Vörös Lobogó néven, s Öcsi bácsiék csak ezüstéremmel a nyakukban fröccsözhettek. Az Aranycsapattal majdhogynem megegyező Honvéd hétből ötöt húzott be, amíg a forradalmat leverő Vörös Hadsereg gonosz szelleme szét nem zilálta. Nehogy már derogáljon nekünk ugyanannyi bajnoki címet nyerni ugyanannyi idő alatt!
A helyzet persze más a színen, a Lokiban nem Puskás Ferencek játszanak, s a Vidiben sem Hidegkuti Nándorok, akkor művészek bűvölték a labdát, ma – tisztelet a kivételnek – gyenge iparosok törik azt ketté, a kulisszák mögött azonban a lényeg mit sem változott: a csapatépítés nem egyszerű feladat. A pécsi milliárdos az NB I-be képtelen feljutni három esztendeje, a győri milliárdos két szerény bronzérmet és egy elvesztett kupadöntőt tud felmutatni egy évtized alatt, a nyíregyházi milliárdos kiejtette a csapatát az NB I-ből, majd olajra lépett, Diósgyőrben szélhámosok adták egymás kezébe a kilincset, amíg a klub éppen a centenáriumán visszabukott az NB II-be, az Újpest „mindig jövőre”, a Fradin már röhögni is szánalmas, a többiek meg annyit sem érnek. Az MTK-val nincs mit kezdeni, számára az NB I. az agárdi focistagyár parkolója, semmi több.
Csapatot építeni hosszú, verejtékes munkával és hat zsák pénzzel lehet, és még így sem mindenkinek sikerül. Kell hozzá rátermettség, megérzés, szimat, ami a DVSC klubvezetésének minden kétséget kizáróan megvan, mert jól tudjuk, az okos játékospolitika sok százmilliót hozott a konyhára. Hogy aztán a tisztelt urak miért nem forgattak vissza jelentős összeget a játékospiacon – s miért no name embereket tesztelnek próbajátékon –, azt nem tudni, nem látunk bele sem a fejükbe, sem a zsebükbe. Hivatalos nyilatkozatok persze olvashatók, amolyan vállalati közlemény formájában a klub honlapján, de a rutinos drukker ezeket erős fenntartásokkal kezeli, hogy szépen fogalmazzunk. Tavaly az A csapat megnyerte a bajnokságot, a B a kupát, a C a ligakupát. Az sem kizárt, hogy az urak elkényelmesedtek. Ki tudja?
Természetes, hogy a szurkolói attitűd együtt jár szélsőséges véleményformálással is, sokaknak az öt bajnoki cím, a BL- és az EL-szereplés már fabatkát sem ér, mert ha most a tabellára pillantanak, Xanak után kell nyúlniuk. A Loki-tábor most csalódott, depressziós tüneteket mutat, ezen nincs mit szépíteni. Tudomásul vette: vége a lubickolásnak a hazai porondon, mert akadt egy rivális, mely tele van, mint a déli busz, s úgy tűnik, a csapatépítéshez is ért.
Csak aztán a végén nehogy a hatodik helyért küzdjünk falusi csapatokkal, könyörgöm, mert az már a központi idegrendszerre is romboló hatással bírna!
Cs. Bereczki Attila
Március 18., péntek, 19 óra:
Videoton–DVSC – tv: Duna TV, élő
Sóstói stadion, vezeti: Németh Á. (Lémon, Farkas)
Az állás:
