Mezey György mondjon le!
Doktor Gyuri bá, az év edzője, az ember, aki semmit nem nyert, tegnap este harcba küldte a fiait, és félig hazai pályán kiszenvedett egy izmos ikszet a nemzetközi porondon. Ez itt nem a kárörvendés helye. A magyar futball végképp nem az a terep, ahol indokolt esetben sportszerű kicsúfolni esendő embertársainkat, mert elvégre egy nemzeti ügyről van szó, de azért mégsem lehet halálos komolysággal feldolgozni, hogy az ember, aki semmit sem nyert, az év edzője lett. Főleg Debrecenben nem lehet csak úgy túllépni rajta, ahol viszont van egy edző, aki mindent megnyert. Szóval a magyar futball megint alakított egy nagyot. Nem kapásból ugrottunk neki a témának, vártunk egy kicsit, hogy tisztuljanak a fejek. Hirtelen felindulásból az ember sokszor eleveszti az úri modort, rosszabb esetben még szerelembe esni is képes, tehát veszélyes egy állapot, az biztos. Most már hideg fejjel, józansággal látjuk át a helyzetet: Mezey György mondjon le! A Sebes Gusztáv-díjról.
A Magyar Labdarúgó Szövetségben tartottak egy „szakmai” díjátadót. A DVSC, mely a pályán mindent megnyert, egyetlen egy kategóriában vitte el a pálmát, ez pedig még az újhullámos indián sci-fi, az Avatar Oscar-termésénél is gyengébb. A Loki lemaradt az MLSZ-nél, mint a borravaló. Doktor Mezey azonban nyert! A magyar edzőképzés Jedi lovagja, a nagy mester, aki 1986-ban akkorát bukott a magyar futballban, mint még senki. Nem tehetek róla, a Mezey név hallatán rögtön Mexikóra asszociálok, a serdülő kori sokk ilyetén megnyilvánulása 24 év után még nem feltétlenül orvosi eset.
„Neki legalább volt ahonnan bukni!” – magam előtt látom nyájas olvasóim kapásból beugró reakcióját. Igen, ő az az ember, Mezey „Az első két gól korán jött” György, aki legyőzte a brazil ZS válogatottat és utoljára kivitte a nemzeti tizenegyet egy világbajnokságra. Ez sziklaszilárd tény. Csak kár, hogy nem volt benne köszönet. Mert az első két gól korán jött. Erre mondta Hofi, hogy a bíró, amikor először a sípjába fúj, azt nem azért teszi, mert jó a sípnak, hanem megkezdődött a meccs, emberek! Jó poén, kínunkban röhögünk.
Lépjünk tovább! Ezen az „szakmai” szavazáson nem a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott, magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes, Ligakupa-győztes, Szuperkupa-győztes csapat egyik futballistája nyert, hanem egy Horváth Gábor nevű Vidi-player, akit Erwin Koeman ugyan beválogatott a nemzeti gárdába, de rajtunk kívül még sokan nem értik ebben az országban, hogy miért. Nem akadt a BL-be menetelő legénységből senki? Példának okáért az, aki akkora gólt ragasztott a Fiorentinának, hogy azonnal elment szárazon 40 ezer ember. Vagy aki az NB II-ből jött, és a BL-be lőtte a Lokit. Szegény, Varga Józsi! Még az év felfedezettjének is kevés volt. A Kárpátok Gravesenjét megelőzte egy Megyeri. Nem a vándorszínész a Tintásüvegből – ha ő kapja, egy szavunk sincs! –, hanem a kapus a Fradiból. Védett kettőt a Pápa ellen, és rögtön kitüntetik. Ez a magyar foci.
Természetesen nem dől össze a világ, hogy a Sebes Gusztáv-díjas, azaz az év edzője nem az lett, aki arra érdemes – érte már nagyon trauma is e hazát, és nem ezen múlik a devizahitelesek boldogsága –, de mégiscsak bosszantja az ember debreceni csőrét. Nem bírom magam tűrtőztetni: szétvág az ideg! Herczeg Andrásnak, a magyar sport legszerényebb Bandijának igazán kijárt volna az elismerés egy ilyen menetelés után. Szerénység ide vagy oda, az ember hiú, exhibicionista meg minden. Ha pedig futballedzőnek szegődik, akkor még hülye is. No persze nem klinikai értelemben, hanem a közönség diagnózisa alapján. Nincs az edző, aki jobban értene focihoz, mint az ezerfejű cézár, melynél senki nem tudja jobban, hogy mikor kell le-, illetve becserélni. Az edző minden vereségben vastagon benne van. A publikum már csak ilyen, és nem kér cserét a 70. percben. Tulajdonképpen minden edzőnek járna vigaszul egy díj, aki ilyen közegben őrlődik, de az az egy, az a bizonyos, az annak jár, aki mindent megnyert, amit csak lehetett! Ha most nem kapta meg Herczeg, akkor soha! Keress magadnak más motivációt, kedves Bandi!
Hallottam egy érvet a kocsmában Mezey György mellett: „Az ő csapata nem kapott ki a Bajnokok Ligája főtábláján, a Herczegé pedig hatszor is!”
Cs. Bereczki Attila
