Kösz, hogy nem tiltottátok be a nemzeti rockot!
Az MSZP-s Oláh Lajosnak nem az volt a baja a mikepércsi portállal, mint nekem, aki bővítené a kínálatot, hogy minden tisztességes mikepércsi választópolgár találja meg a kedvére valót, amint az óvoda személyzeti WC-jének járólapozásáról informálódik, hanem az, hogy a tartalom hungarista, irredenta, fasiszta, meg minden, ami a dolgozó nép tiszta lelkének ellensége. Oláh Lajos az a közszereplő, akit a debreceni köz nem nagyon ismer, mert ritkán fordul meg mifelénk a zöldségesnél, és nem jár meccsre sem. A fővárosból küldték ide, kiépíteni a szocialisták kelet-magyarországi fellegvárát. Nem sikerült, jutalmul megkapta a legirigyeltebb állások egyikét, államtitkár lett. Tíz „átlagmagyart” kérdeztem meg, hogy melyik minisztériumban, három csak Juhászné Lévai Katalint ismeri a helyi MSZP-ből, hat legalább belőtte a pártot. Az aktuálpolitikailag kiművelt tizedikkel közösen majdnem megfejtettük, legalábbis azt hittük, de kiderült, hogy olyan minisztérium nincs is.
Szóval államtitkárnak lenni menő meló, mindegy, hogy melyik tárcánál. Jó a fizu, van szolgálati autó, ruhapénz, melegétel-utalvány, és még sok más, amiről „nekünk nem kell tudni”, ami nincs, az a szakmai felelősség. Láttak már államtitkárt számon kérni? Ráadásul titokban tarthat szeretőt, amire például egy, jóval a parlamenti küszöb fölött lévő párt elnökének esélye sincs. Ez a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára lehet szempont, csak úgy mellékesen.
Oláh Lajos államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) ki akart törni az ismeretlenség homályából – a jóból is megárt a sok –, és alakított egy nagyot a héten. A Pártnak nem segített, és magának se, de szó sincs arról, hogy alábecsülnénk a jogvégzett politikus képességeit. Minden kétséget kizáróan szabad akaratból, előre megfontolt szándékkal játszotta a nagyon egyszerűt, mert így benne lehetett a televízióban, írtak róla minden létező fórumon. Egy nap erejéig Oláh Lajos, az egykori debreceni diák média megjelenésben úgy kenterbe verte Vona Gábort, mint a pinty! És az a maximum, amit tehet egy politikus, aki úgy megy bele egy választási küzdelembe, hogy előre tudja a végeredményt. Közeledvén az MSZP Irapuatója, ki kell használni minden lehetőséget, még akkor is, ha az ember tarkón rúgja saját magát.
A következetesség – csak játsszunk egy kicsit a gondolattal –, azt kívánná, hogy Oláh Lajos a nemzeti rock betiltására vonatkozó törvénytervezetet nyújt be a parlamentben, mert ha a mikepércsi polgármestert lemondásra szólítja fel a Kárpátia, a Romantikus Erőszak és a többiek miatt, akkor az a minimum, hogy véget vet a sok „irredenta szenny” legális terjesztésének. Oláh Lajos azonban nem háborgatta a nemzeti rockot az elmúlt parlamenti ciklusban, a következőben meg már nem fogja tudni. Kárpátok, zengjetek!
Egyáltalán nem az MSZP-s államtitkár védelmében – könyörgöm, gyerekeim vannak! –, csak kérdezem, mert furdal a kíváncsiság, hogy egy önkormányzati honlap profiljába miért tartozik bele – szolgáltatásilag – a nemzeti rock slágereinek terjesztése, meg egyáltalán, zeneszámok letöltése? De ha beletartozik, mert a szabadon megválasztott polgármester úgy gondolja, hogy népet nevel, ízlést kínál és alakít, akkor a demokrácia jegyében szélesíteni kéne a skálát. Kizárt, hogy Mikepércsen ne lennének többen azok, akik LL Juniorra, Bódi Gusztira vagy a Zámbó Jimmyre tombolnának. A legújabb csatornázási munkálatokról szóló beszámoló önkéntes elolvasásához mindenkinek jár a kedvenc zenei aláfestés! Meg egy jó film is. A Die Hard 2-nek a fél falu nagyon örülne, tudom a mikepércsi focistáktól.
Vissza Oláh Lajoshoz: ha már volt annyira demokrata, hogy nem tiltotta be a nemzeti rockot, akkor elmegyünk néhányan jövő pénteken este a Lovardába, és legálisan üvöltjük bele százszor a debreceni éjszakába, hogy „Vesszen Trianon!”. Szombaton meg senki nem támadja meg Szlovákiát.
Cs. Bereczki Attila
bereczki.attila@civishir.hu
