Háború a jobboldalon
Nem arról van szó, hogy az „átlag” fideszes kevésbé utálja az „átlag” MSZP-st, hanem feltűnt, kinőtt egy keményebb retorikát használó társaság, mely még a baloldali sajtót is uralja, ami persze nem nagy bravúr, mert elég ehhez előre megfontolt szándékkal maszopozni és zsidózni egyet jó helyen, mondjuk egy vidéki lakossági fórumon.
Különös helyzet alakult ki a kampány hajrájára, itt mindenki csípőből tüzel mindenkire. Az ellenségünk ellensége is ellenség. Kádár János besokallna. A két jobbos csapat, a „mérsékelt” és a „radikális” tábor közti harc igazán a héten durvult be, azáltal, hogy a mérsékeltek (Fidesz) médiaháborút hirdettek a radikálisok (Jobbik) ellen a Vona Gábornak címzett nyílt levél által. A barikádon túliak nyilván felvették a kesztyűt, ez egyébként is az ő pályájuk. Valamikor egy táborhoz tartozott férfiak és asszonyok szidják egymást, mint a bokrot. A helyzet odáig fajult, hogy a Jobbik szolgálatába szegődött Pörzse Sándor extévés azt írta válaszul Bayer Zsoltnak, aki barátja volt, de már nem az, hogy „ha két méteren belülre jössz, támadásnak veszem”. Azt nem fejtette ki, hogy egészen konkrétan mire gondolt, pedig nagyon érdekelne. Fejberúgásra, balegyenes-jobbhorog kombinációra, vagy csak egy csúnya nézésre? Nem mindegy!
A lényeg az, hogy eljött az idő, amikor a Fidesz látványosan is kezdi megkülönböztetni magát a szélsőjobbnak nevezett politikai szubkultúrától. Bár nézőpont kérdése, hogy helytálló-e ez a meghatározás, mert akadnak olyanok is, akiknél alaptézis, hogy a Jobbik a zsidó pártokrácia képződménye. A Jobbiktól bizony jobbra is van élet, ahol ők is „hazaárulók”. Zsidesz után lesz majd Zsobbik is, csak idő kérdése.
A helyzetet az is bonyolítja, és feladja a leckét az elemzőknek, de leginkább a szavazatvadász jelölteknek, hogy az „átlag” Jobbik-szavazó nem túl szélsőséges, nem akarja szögesdróttal körbekeríteni a cigánytelepeket, nem akar nyilvános akasztást, a Tescóban vásárol, kiröhögi a gárdista egyenruhát, csak érzi a szöveget az „elmúlt 20 évről”, a „zsidó nagytőkéről”, a „kizsákmányoló multikról”. Egyszerű és jól hangzó jelszavak, ez kell a népnek, de hogy van-e tartalom is mögötte, az majd kiderül a következő négy évben. Ha nincs, akkor majd megint tisztességes munka után kell nézniük a fiataloknak a szebb jövő reményében. A londoni olimpia tájékán már kiderült, érdemes-e nézegetni az álláshirdetéseket, hogy ne a 2014-es választások után kelljen kapkodni.
A jobbos háborúban az MSZP-nek a legrosszabb, mert alig esik szó róla. Szocialistáink csak olyan ügyekben tudnak megnyilvánulni, mint a Budaházy-saga, mondjuk az bájos jelenetekkel örvendeztet meg bennünket. Tündéri, amikor a magyar politika régi (vörös) csillaga, Lendvai Ildikó és a legújabb felfedezettje, Morvai Krisztina toporzékol, s nem tudják eldönteni, hogy ki „terroristább” a másiknál. Az csak mellékes, hogy az MSZP ezt a játszmát sem tudja megnyerni, mert ebben az országban tíz éven felül mindenki jókat derül, ha arra gondol, hogy polihisztor Draskovics exminiszter és a Nemzeti Nyomozó Iroda teljes vezérkara terroristának vélt két túlbuzgó gimnazistát, akik csak komolyan vették a kémiaórát. Ezek után a kutya sem hiszi el nekik, hogy Budaházy terrorista.
A Fidesz-párti sajtó Jobbik-ellenes offenzívája érzékelteti a legjobban, hogy MSZP-fronton a csata már eldőlt, a másikon azonban még komoly küzdelem várható. Már alig várom a április 11-ét, mert akkor már csak két hónapra leszünk a foci vb rajtjától!
Cs. Bereczki Attila
