Futballhuligánok ideje
Az MLSZ-elnökünk, amikor még csak egyszerű, mezei milliárdos bankvezér volt, és készült a magyar futball megmentésére, éles meglátásáról tett tanúbizonyságot. Azt mondta megfontolt bölcsességgel, hogy a magyar focival az a baj, kevés a néző és kevés a pénz. Ezt az ember amúgy milliárdos magánvagyon nélkül is jól látja, elég az OTP-ben éjjeli őrnek vagy takarítónőnek lenni, mégis felkaptuk a fejünket, mert ha Csányi mondja, akkor az azt sejteti, hogy az ügy felsőbb körökben is aggaszt egyeseket. Azokat, akik esetleg üzletet látnának a fociban. Több néző, több pénz – értelemszerű!
Nézőből több ok miatt van kevés. Az egyik mindenképpen a futballhuliganizmus, amit Csányi összes milliárdjával és hatalmával sem lehet száműzni a magyar fociból. A deviancia nem távozik csak úgy, MLSZ-elnöki vagy politikusi parancsra, mert mély gyökeret eresztett a futballtársadalomban. A futballhuligánnak ugyanis számos típusa ismert, s nem csak azon szellemileg visszamaradott idióták miatt járnak kevesen meccsre, akik lebontják félig a Szusza-stadiont, ha már arra verődtek, és mert a csapatuk kikapott. Ők csoportban garázdálkodnak, s kétségtelenül az emberre leginkább veszélyes elemei a magyar futballnak. Komolyabb rendőri fellépést? Minek? Akkor örülnek, ha rendőrt látnak. Minél többet. Ennyire perverzek. Ezek meglehetősen súlyos elmebajjal küzdő emberek, aki nem bírnak ki egy rangadót vízágyú és hat szakasz rohamrendőr látványa nélkül. Van egy ilyen betegség. Tényleg. Ezt agyturkászok még nem diagnosztizálták, de mi, akik meccsre járunk, igen. Igazából nem is egymással balhéznak. Milyen „szép” is volt a tévéostrom alatt! Egy ez a tábor és egy ez a szív, egyetlen érzés, és egy, ami hív!
A futballhuligánnak van egy másik típusa, mely majdnem ugyanolyan kártékony a nézőtoborzás szempontjából, mint a stadionelbontók, bár soha nem akad dolga a rendőrséggel, és jellemző rá, hogy legalább húsz éve bérletes. Nem ököllel árt a környezetének, hanem szájjal. Verbális agresszor. A szürke hétköznapokban teljesen átlagmagyar, kertes házban lakik, középkategóriás autót hajt, jó eséllyel kis- és középvállalkozó, vagy hivatalnok, kiöregedett amatőr focista, aki természetesen „sokkal többre vihette volna”. A meccs napján déltől már azért iszik, mert a stadionban nincs alkohol, kilencven percen át kivetkőzik magából, és nekünk sokkal rosszabb, mint Woody Allennek az Annie Hallban, amikor sorba áll mozijegyért, mert a mi emberünk még ordít is, mint a sakál, tehát a halláskárosodás veszélye is fennáll. Sokkal jobban tudja, hogy mikor kell cserélni, és kit kell levinni, mint a taktikailag analfabéta edző, mindenről jól informált, és ami a legrosszabb: azt hiszi magáról, hogy vicces, hát szórja a „poénokat”, de a meccs bármely szakaszában képes kapásból kurvaanyázásra vagy zsidózásra váltani, esetleg egyszerre mind a kettőre. Nagyot nézne, ha lefutballhuligánoznánk, pedig az, csak egy másik szubkultúráé. Az összes szektorba beférkőzött, még a VIP-páholyba és a sajtóhelyre is, nehogy azt képzelje a nyájas olvasó, hogy nekünk, firkászoknak jobb az élet.
E „szalonfutballhuligán” alpári és közönséges viselkedése számos futballrajongót tart távol a stadiontól, Debrecenben is. Az ő likvidálása csak úgy történhet meg, ha duplázódik, triplázódik a nézőszám, nagyobb stadion épül, és képtelen lesz majd beordítani a teret, egyszerűen elnyeli őt a tömeg. A stadionelbontóktól pedig úgy lehet megszabadulni, ha valamikor kimennek a divatból, mint Angliában. Tudjuk, ide minden később gyűrűzik be, eljön majd az idő, amikor már ciki lesz a fradistának újpestit verni, és fordítva. A csajok a keménységet már most is másban mérik, csak ők ezt még nem tudják, mert betegek.
Szóval ezért (is) van kevés néző a magyar fociban, Csányi úr. S jön megint a rizsa, hogy majd lesz pénz, erő és politikai akarat a futballhuligánok hatástalanításához. Lesz új sporttörvény, mely szabályozza a beléptetés menetét. Ugyan már! Újpesten duplán ellenőrizték a népet, mégis egy háborúra való pirotechnikai cucc került be a stadionba. A vaginába hogy néznek majd bele? Angliában is be tudnák csempészni, de nem teszik, mert nem menő. Jól focizni, gyerekekkel szurkolni, énekelni negyvenezren, az már igen!
A problémát egy oldja meg: az idő.
Cs. Bereczki Attila
