És a többi dögöljön meg?
Meghatározták a látvány-csapatsport fogalmát, ide tartozik a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong. Imádni való mind az öt, de akad még néhány. Mehetnek a levesbe, vagy azokkal mi lesz?
Első olvasatra örömteli a hír: befejeződtek az egyeztetések az Európai Bizottsággal, így a parlament elé kerülhet az öt látvány-csapatsportra – labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong, vízilabda – vonatkozó törvényjavaslat, amelynek elfogadása esetén az adókedvezmény-rendszer lép életbe. Ha valaki most jött le a falvédőről, akkor jól figyeljen: ezen sportágakat támogató gazdasági társaságok jelentős kedvezményt kapnak. Ha támogatnak, nem pedig reklámoznak. Magyarán: a sporttámogatásokat ellenőrző szervezet kiadja az igazolást, amelyet az igénylő elvisz az adott céghez, akitől a támogatást kéri. A cég átveszi az igazolást, átutalja a támogatási összeget, és az év végén vagy a következő év elején, amikor az adóbevallások elkészítésére kerül sor, csatolja az igazolást az adóbevallásához. Tehát nem a költségvetésbe fizeti be az összeget, hanem közvetlenül a klubnak vagy a szakszövetségnek juttatja el. Fergeteges! Már látom előre az A osztályos jégkorong-válogatottat, az Európa-bajnoki bronzérmes kosárlabda-válogatottat, a BL-nyolcaddöntős futballcsapatot, és így tovább.
A magyar sport mellett elkötelezett Cívishír – mármint a szerkesztőség, testületileg – úgy örül, mint majom a játékszerének. Azért nem jobban, mert a mi tompa értelmezésünk és világnézetünk alapján látványsport még van dögivel, a kormány által meghatározottakon túl is. A boksznál látványosabbat például nehezen tudunk elképzelni. Amikor az ész, a szív és az erő egyszerre mozdul, akkor látvány, mint Jennifer Lopez egy szál csipkés tangában, felajzva. Hiába tradicionális magyar sport, a bokszklubok nem szervezhetik üzletileg releváns módon az életüket, mert erre egy-két futballklubtól eltekintve senki sem képes. A bunyósok abból élnek, hogy valaki eltartja őket, zsebből. A DVSC bokszcsapata egyetlen jól szituált ember emocionális érdeke miatt működhet immár másfél évtizede. Kihagyni őt az adókedvezmény-rendszerből felér egy büdös nagy álcsúcsossal, állj után.
A bunyóval csak példálóztam, mellette számos, jobb sorsra érdemes sportág marad ki a jóból. A sport lényegi eleme a versenyen túl a szabályozottság. Nem vonatkozhat külön szabály Dezsőre, és külön Bélára, mert az egyik focizik, a másik pedig tekézik. Vagy vonatkozhat. Béla pedig megdöglik. A sport küzd a túlélésért, és ha erőteljes szelekció indul meg, mert a piac érzékenysége az új törvény által is úgy diktálja, akkor itt sok helyütt bezár a bazár, s a legények elmennek lopni.
A képernyőn való megjelenés szempontjából természetesen lehet értékelni a sportágakat. Sőt! Nekünk, magyaroknak kell is! Amikor az olimpiai sikereink java részét a piac által kevésbé preferált sportágakban értük és érjük el, akkor szembe kell nézni a kegyetlen valósággal, hogy ezek az olimpiai bajnoki címek a magunk áltatásán kívül semmire se jók, arra pláne nem, hogy a magyar sportba működőképes tőkét vonzzanak. Ezzel együtt is úgy fair és elegáns, ha az illető cégtulajdonos eldönthetné, hogy neki a lengőteke a látványsport, nem pedig a futball. A végén úgyis a futball győz, de legalább az esélyt nem kéne elvenni.
Egy biztos: keserves megosztottság részesei leszünk, de ha a DVSC futballban visszaszerzi, kézilabdában pedig megszerzi a bajnoki címet, akkor a bunyósokat és a többieket valahogy megvigasztaljuk. Ha máshogy nem megy, akkor alkohollal!
Cs. Bereczki Attila
