Éljen a haza! Egészségünkre!
A pálinkánál csak a barackdzsemmel tálalt muflonsültet és a cukros-zsíros kenyeret utálom jobban, de a kampányilag bedobott pálinkás téma annyira felizgatott, hogy beszélni akarok róla! Kényszert érzek.
Bizonyára akadnak még „alulinformált” Cívishír-olvasók, ezért egy rövid bevezetés erejéig felidézem a az alap infót: Orbán Viktor, Magyarország leendő miniszterelnöke azt mondta minap, hogy „ha a Fidesz megnyerné a választásokat, akkor megfelelő szabályozás mellett és egy adott mennyiségig legálissá tennék az otthoni pálinkafőzést”.
Hogy mennyi az „adott” mennyiség, még nem tudni, a problémák mindent igénylő kibontását most nem várhatjuk el országunk jelenlegi és leendő vezetőitől, elvégre kampány van. Ilyenkor a teljesség igényével fellépni választói, állampolgári pimaszság, valljuk be. Csak szerény javaslatként említjük, hogy az „adott” mennyiség legyen háztartás/20 liter/év. Kerek szám, szépen hangzik, nem is sok, nem is kevés. Erzsébet-napra elég, egy jó lagziba kevés. Az anyukám féle „Kisembernek” bejárna 2028-ig, ha nem lenne minden évben sok-sok név- és születésnap, karácsony, szilveszter, húsvét, pünkösd, illetve nyár.
Társadalmi vitára bocsátva a kérdést, javasoljunk 20 litert háztartásonként, és ebből nem engedünk! Ész érvek a mi fegyverünk!
A leendő miniszterelnök által bedobott téma iránti érzékenységet a félig vidékiségemből származó tapasztalatom táplálja. A helyzet ma úgy fest, hogy a Kisember összeszedi a cefrét a kertjében, sokáig ápolja, kimagozza, kavargatja, kifőzeti, majd a pálinkát elszopogatja, és kezdi elölről. Igen ám, de a ciklikusan ismétlődő folyamat közben bukik egy halom pénzt. Literenként 1200 forintot. Ennyi jár ugyanis a szeszfőzdésnek, természetesen számlával. Feketefőzésről tudunk, de nem árulunk el mindent!
A szeszfőzdéssel nem az a baj, hogy drágán dolgozik, hanem az, hogy csal. Átveri a kuncsaftot, majd az államot. Tisztelet a kivételnek! A jó magyar pálinkának nincsen párja, világmárka, hungaricum, minden cseppje kincs. Mondom én, aki utálja. Mi lenne, ha szeretném? Májcirrózis! Szóval, a Kisember, aki nem TSZ-elnökből MSZP-s alpolgármesterré avanzsált túlélő művész vagy kétezer hektáron termelő agrármogul saját pálinkafőzővel, hanem egyszerű falusi számtantanár, betolja a biocefrét, és kihozza az élesztővel felturbózott, pancsolt szemetet. A szilváját meg isszák mások.
Az ötlet, hogy „adott” mennyiségig lehessen otthon pálinkát főzni, népegészségügyi szempontból is üdvözítő – szart nem főz a magyar magának, mert nem hülye, még ha italos is a fajtája –, azon túl szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot. A Kisember, aki azért kicsi, mert öreg Suzukija van és a hobbikertje sem nagyobb kétszáz négyszögölnél, ezután összedolgozik a sógorral, az apóssal, a szomszéddal, a réz szerkentyű a faluban, városban körbejár, és mindenki boldog!
Kökény Mihály (még kormánypárti) exminiszter a téma kapcsán részeges leányokról, meg sötét ifjúsági jövőképről hadovált. Azóta le sem hunyom a szemem éjszakánként. No nem Kökény doktor víziójától, hanem mert zajlik a téli olimpia, csak az egyik reklámszünetben elgondolkodtam, hogy ekkora „böszmeséget” még egy debil kampányban is ritkán hall az ember. A tinédzser leánykák körében a hétvégi iszákosság minimum húsz éve polgárjogot nyert, és nyilván nem az enyém a tabukat döntögető generáció. A hétvégi iszákosság társadalmi jelenség, kölcsönös szerződés fiúk és lányok között: az alkohol beindít, majd mentségül szolgál.
Ami pedig az otthoni pálikafőzést illeti: én egyáltalán nem félek attól, hogy a lányaim tinikorba cseperedvén a nagyanyjuk kertjében egész nyáron szedik a lehulló szilvát, kimagvalják, mert tudják, hogy a magban ciántartalmú glikozid, amigdalin nevezetű vegyület található, ami butít, ősszel és télen háromnaponta megkavarják a cefrét, farsangra kifőzik az 50 fokos pálinkát, palackozzák, majd elspájzolják a Barbie-kollekció mögé. Naiv lennék?
Cs. Bereczki Attila
