Dzsudzsi, ne habozz!
Dzsudzsák Balázs története akkora jelentőséggel bír ma a magyar közéletben, mint az alkotmányozás, a rendőrtüntetés és a cigányhelyzet együtt. Szorozva hatvanhattal. Ez a nyírlugosi kiscsávó hirtelen az érdeklődés középpontjába került, mert azon morfondírozik, aláírjon-e hat zsák pénzért Mahacskalába, vagy ne? Ha engem kérdez, akkor igen. Gondolkodás nélkül.
Az Anzsi Mahacskalán az egyszeri magyar futballszurkoló hajlamos nevetni, nem is kicsit. Pedig Mahacskalában kéne nevetni a magyar futballon. A helyzet momentán úgy fest, hogy a napokban e sokat emlegetett dagesztáni városban a futballcsapat annyi pénzből gazdálkodik, mint a magyar NB I. összes csapata. Szorozva hárommal. Ez elég nyomós érv arra, hogy a magyar pontvadászatot felejtsük el. Vegyük a Nyugatot, a futball Kánaánját! Összehasonlításul rögtön itt van a holland bajnokság, ahol a Nyírlugos-Debrecen kooprodukcióban kinevelt ballábas a legjobb futballistává avanzsált. Nos, ez a bajnokság a vadkeletinek vélt oroszhoz képest szerény amatőr labdakergetésnek minősül. Ez nem e sorok írójának szubjektív véleménye, hanem sziklaszilárd tény. Tanúskodik róla a bajnokságokat rangsoroló UEFA-lista, meg a szem, mely látta, hogy Balázsnak mondjuk a Venlo ellen nem nagyon kellett megizzadnia. A Krilija Szovjetov vagy a Nyizsnij Novgorod ellen majd meg kell.
Lelki szemeink előtt Balázst, persze, már valamelyik nyugati nagycsapat mezében láttuk. Én speciel a Barcáéban, mert legalább elméletben ne adjuk alább a BL-győztesnél! Nekihevülten ábrándozhatunk mi, a futball kőkemény biznisz, Dzsudzsák Balázs pedig nem népi hős, hanem profi labdarúgó, aki szenzációs bal lábával most éppen az unokái jövőjét igyekszik anyagilag megalapozni. És ebben az égvilágon semmi kivetnivaló nincs. Nemzetünk legpartiképesebb sportolóját ezért alázni nem vall nemes jellemre. Ha valakinek évi egymilliárdos gázsit kínálnak, és gondolkozik rajta, akkor vagy hülye, vagy zsarolás áldozata. Épeszű ember szabad megfontolásból azt mondja: Да, конечно!
Ami pedig a „szakmát” illeti, tudjuk, az orosz sport akkor is jó volt, amikor hetven évig hivatalosan nem fért össze a professzionista szemlélettel. Most, hogy már nagyon is összefér, irányítása a privatizációban milliárdossá vált oligarchák kezébe került. Ezek a „züllött kapitalisták” munkaidőben fejik az államot, kikapcsolódás gyanánt pedig cirkuszt csinálnak a népnek néhány millió dollárból, közben kezdik átrajzolni a futballtérképet. A CSZKA 2005-ben nyert UEFA-kupát, a Zenit 2008-ban, a Sahtar Donyeck pedig 2009-ben. Utóbbi ugyan ukrán, de ugyanazt a vonalat, a keleti előretörést erősíti. Az orosz bajnokság a hatodik legerősebb az UEFA-rangsorban (csak az angol, a spanyol, az olasz, a német és a francia előzi meg), két csapata kapásból BL-főtáblás, egy pedig selejtezőt vív.
Aki Dzsudzsák dagesztáni szerződése kapcsán a futballszakmai szempontok háttérbe szorulásáról akar velem értekezni, annak azt válaszolom, hogy inkább beszéljünk a nőkről.
Cs. Bereczki Attila
