Demszky megy: ki tartja el a vidéki parasztokat?
Ez a vakmerő liberális ember tegnap elbúcsúzott. A Budapest-rajongás hevületétől fűtve nyomott le húsz kemény esztendőt, s nekem már olyan tartozéka a fővárosnak, mint a Vasas-pálya vagy a Hungária körút. Egyszerre ismertem meg mind a hármat. Sőt! Olybá tűnik, mintha ott lett volna Pest és Buda egyesítésekor is.
Demszky, a gittegyletté váló rendszerváltó politikai erő kirakatembere volt, és jól maga alá gyűrte azt. Emiatt akár hálásak is lehetnénk, ha nem élne élénken az emlékezetünkben, hányszor oktatott ki minket, „vidéki parasztokat” habzó szájjal, hogy minden, amink van, az a budapestiek adójából van, és kuss! Érdekes egy álláspont, de hangoztatta két évtizeden át, bő nyállal, szép fogsorral, következetesen, nehogy elfelejtsünk hálás köszönettel tartozni a fővárosnak, amiért eltart minket. Én speciel elfelejtettem, és megetetném vele az adóbevallás-archívumomat, kétkilónyi galacsin után biztos visszaszívna egy s mást. A nagy liberális ember tehát hirtelen felindulás nélkül, előre kitervelten, aljas indokból is tudott bármikor annyira demagóg lenni, mint a Nemzet Böszméje legutóbb a Tescóban.
Egy biztos: nem vagyunk egyformák. Mi, éhes disznóinknak éjjel-nappal makkot szedő vidéki parasztok az ilyen liberális úrfikat úgy 3 és fél százalékra tartanánk jónak egy önkormányzati választáson, de Budapesten más szelek fújnak, és meg kell hagyni, zsinórban ötször eljárni a győzelmi táncot nagy bravúr. Az egész fővárost leidiótázni nem vallana egyenes jellemre, inkább Demszky nagyságában keresem a választ. Mert bizony nagy ember az, aki a 4-es metróval minimum háromszor nyer választást, és még be sem kell fejeznie. Nagy ember, aki látja, amint talicskával tolják ki a pénzt a városából, de nem nevez be egy kanyarra. Annyira lekötötte a fúrópajzs és a Combino ajtaja, hogy közben szétlopták a gazfickó kozmopoliták a Duna-parti metropoliszt. S végül nagy ember az, akinek mindössze annyi a bűne, hogy szolgálati terepjáróval járt az Adriára nyaralni, amíg le nem bukott.
Demszky a nemzedékeken átívelő local hero a pesti flaszteren, aki nem tud egyetlen ellopott BKV-forintról sem. Harcolt a kommunisták ellen, majd kibékült velük, és együtt vették fel a kesztyűt a fasiszta tojásdobálókkal. Két évtizednyi küzdelem után a magyar liberálisok utolsó mohikánja megpihen. Csak azt nem tudom, hogy eztán ki tart el minket, vidéki parasztokat?
Cs. Bereczki Attila
