Debreceni stadionpolitika: a lényeg, és ami mese habbal

Töltsük meg a debreceni stadiont, ami még nincs, de lesz! – címmel, vagy inkább gondolattal indított nagyszabású projektet a város, méghozzá marketingpolitikailag. Most már papíron is van igény multifunkci arénára, tudják, mert felmérték. A debreceni újságírók csütörtökön lazacos szendvics és a szezámos rúd majszolása – néha nekünk is lehet egy jó napunk! - közben ismerték meg annak a mélyreható tanulmánynak a részleteit, melyet a stadionrekonstrukciós káefté készíttetett reprezentatív mintán, a város populációja 0.6 százalékának megkérdezésével. Ne a 0,6 százalékon tessék mosolyogni, az korrekt szám, ezerfős országos mintán – ami szinte kiszámíthatatlan ezrelék – messzemenő következtetetések levonására is alkalmas, a politikai szimpátiát mérő kutatásokat végeznek nagyon sok pénzért a pártoknak, mert a nagyon sok pénzt valahogy és valahol ugyebár el kell költeni.

A debreceni felmérés nagyjából korrekt, mindössze annyi a bökkenő, hogy nem tették fel egészen konkrétan a lényegi kérdést a telt ház reménye, pontosabban a leendő multifunkcionális stadion kihasználhatósága szempontjából. Ez a következőképpen hangzik:

Hány forintért inna sok sört az új Nagyerdei Stadion büféiben Loki-meccs előtt, közben és után? Négy lehetséges válasz:
1. bármennyiért, csak kisüveges Radeberger vagy Bitburger legyen, esetleg frissen csapolt Pilsner Urquell ;
2. maximum 500 forintért bármit;
3. 200 forintért Kőbányait, 220-ért Borsodit vagy Sopronit.
4. utálom a sört, legyen nagyfröccs rizlingből 240-ért.

Behatóan ismerve a lelátó népét, oda tartozva testben és lélekben egyaránt, közlöm a stadionépítőkkel, hogy a hármas pont kapna úgy cirka 64,2 százalékot, a 4-es pedig 29, 6-ot. Na, ettől kéne gondolkodóba esni marketingpolitikailag, uraim! Egyáltalán nem bonyolult algoritmusokat tartalmazó elmélkedés. Debrecennek is megvan a felső tízezre a Liget lakóparkból, a Széchenyi kertből, illetve a Nagyerdő egyes részeiről, csakhogy a „krémnek” jóindulattal is a két százaléka méltóztatik szeretni a futballt. Bármennyire is fontos, befolyásos emberek, velük nem lehet megtölteni és gazdaságosan üzemeltetni a stadiont. A közönség nagy része általános iskolai számtantanárból, kórházi ápolóból vagy más mezei közalkalmazottból, esetleg taxisofőrből, a versenyszférában kizsákmányolt iparosból áll, aki három-négy Kőbányaira bármikor jó, de Radebergerre egyre sem. Most négyszázért mérik a Loki-pályán a sört, a többség a lakótelepi kiskocsmákban büntet, ott alapoz, és ott is vezet le a végén. Ők fanatikusan szeretik a focit, ott lesznek húsz év múlva is, ők a szikla, mint Jézusnak Péter, akire építeni lehet, de Kósa Lajos szerint még kevesek az új stadionhoz. Létszámban, természetesen. Igaza van! Kétségtelen, a jelenleginél több ember kell!

Akkor elmélkedjünk, tapasztalati alapon! Érdemes a Főnix Csarnok büféinek árára és forgalmára gondolni. A java beviszi a gyerekének a Pom-Bär Macit, a Balaton-szeletet, a teát, a „rosszabbja” még a lapos üveget is, a lényeg, hogy csendes többség a túlárazott büféket a messzire elkerüli. A sűrűn szomjazók átjárnak szünetben a legendás Zöldfába vagy a Hódosba, ott a kisember pénztárcájához szabták a sör, a fröccs és a szilva árát. Isten tartsa meg a jó szokásukat sokáig, és éljenek az üzemeltetőik gazdagságban, boldogságban!

Levonva a következtetést, a helyes marketingpolitikát túlfejlett szociális érzékenységre lehet építeni. A gazdagoknak egy köpésre ott van a Pálma, a Divinus, a Leveles, a Régi Vigadó, a Nagyerdei Stadiont hagyjuk meg a kisembernek, szigorúan gazdasági alapon! Puritán és olcsó kocsmákkal nagyobb haszon érhető el, csak meg kell nézni az újkerti Füredi söröző vagy a tócóskerti Sirály és Fregatt forgalmát hétvégeken. Apropó, Szima Gábor! Ő tudja, mitől döglik a légy, évek óta a béka feneke alatt tartja a jegyárakat, gyakran ingyenbusszal utaztat idegenbe, vagy éppen kifizeti a jegy árának felét! Ez nemes gesztus, és üzletileg vélhetően kifizetődő, másképpen aligha csinálná. A sör árán mindenestre még faragni illene 2014. márciusáig – mi elhisszük, hogy addig felépül az új stadion, álmok és vágyak nélkül mit sem ér az élet –, mert az az egy nem korrekt az Oláh Gábor utcai stadionban, a bádoghoz képest.

Ha lehet egy szerény javaslatunk, nehogy cseresznyefa pultos vendéglátóhelyek kapjanak helyet az új arénában, a 220-as Borsodihoz, a gyerek 160 forintos bambijához megteszi a fenyő is! S ha még a csapat is jó, akkor mindenki visz még egy embert! Ennyi a lényeg, a telt ház titka, a többi mese bő habbal.

Cs. Bereczki Attila