Böszme te, hallod-e?
Helyzet van, Böszme! „Fociztál” egyet. Csoda, hogy nem szakadt rád a plafon, vagy az ég. Mi, egyszerű halandók a vakolattal a nyakunkban nyögnénk az utolsókat, de fölötted felragyog az ég is, ha vakkantasz egyet. Nem vagyunk egyformák. Mi csak szurkolunk, de Te vagy a Kiválasztott. A Böszme. Mit Böszme? Főőőő Böszme! Az ember, aki „négy évig nem csinált semmit”, de választást nyertél, és még mindig élsz, mint hal a vízben. Ez a bravúr, nem pedig a világbajnoki cím Xavival és Iniestával! Könnyű a spanyoloknak! Szóval, Böszménk, néha megnyikkansz a blogodban, amire – velünk együtt – rámegy a magyar sajtó, mint tyúk a takonyra, mert illik említést tenni, elvégre Magyarország volt (!!!) miniszterelnökének a véleménye szabad, meg hát közérdekű is. A demokrácia, de főleg az internet már csak ilyen, lehetőséget ad mindenkinek, hogy önnön idiotizmusával a nagy nyilvánosságot letargiába és alkoholizmusba taszítsa.
Böszme, te grafomán, a labdarúgó Európa-bajnoki selejtezők kapcsán ragadtál tollat – akarom mondani klaviatúrát –, és mellőzve minden szakmaiságot, nekimentél a VIP-páholy magyar népének. Ha azt írod, hogy a magyarok visszarendeződése 4-4-2-es, pozíciós játékrendszerben túlzott kockázattal járt a területváltás sikeressége szempontjából, akkor lenne min vitatkozunk – mert szerintem határozottan nem –, de az, hogy beleálltál Csányi Sándor és Orbán Viktor stockholmi repülőjegyébe, valahogy kapásból bicskanyitogatós beszólásnak bizonyult. Néhányan szúrtak is árnyékra, hidd el.
Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy náladnál jobban senki nem tudja e honban, miként lett Csányi Sándor oligarcha a rendszerváltás óta. De ha már az lett, és a milliárdjaival járó hatalmasságát a magyar focinak szenteli, akkor örülünk, mint te az ingyenprivatizációnak. Kit ez, kit az tesz boldoggá. Hogy ki fizette a stockholmi repülőjegyeket, te Böszme, a kutyát sem érdekli. Fizette mondjuk az MLSZ. Na és? A Bozsik-programnak nevezett, uralkodásod idején tönkrement utánpótlásnevelő akcióba Csányi beletolt néhány százmilliót, hogy a gyerekek focizzanak Csengertől Rábafüzesig. Orbán meg kitalálta, később futballakadémiát építtetett a falujában, meg stadionokat országszerte – amíg meg nem buktattátok a 23 millió románnal –, hogy a magyar focinak jó legyen. Vágod? Az Altustól meg a Motimtól nem jött egy forint sem Nyírlugosra, Dzsudzsák Balázséknak. Mintha egy picit vastag lenne a bőr a pofin. És itt nem balról van szó, meg jobbról, meg árokról, meg politikai hidegháborúról, hanem arról, hogy gusztustalan és aljas a magyar foci által keresni fogást a politikai ellenfeleiden. Inkább adj pénzt a pápai kölyökcsapatnak! Ott születtél, nem?
Futballmeccsre járnak miniszterelnökök, miniszterelnöknők, államfők, királyok és királynők is, képzeld. Nem sikkből, hanem a sport iránti rajongásból, nemzeti büszkeségből, kötelességtudatból, alázatból. Neked is ott lett volna a helyed a Puskás-stadion VIP-páholyában, egyébként, mert most hálánk kísér utadon, amiért nem tűntél ott fel egyszer sem. Azóta már nem lenne se magyar válogatott, se ebesi serdülő B.
És még kifakadtál a svéd televízió tévedése miatt? Azt írod, vérciki volt. Hát mit mondjunk mi? A svédek azt hiszik, hogy tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Na, ez a csapás a magyarnak, nem Irapuato!
Üdv, Cs. Bereczki Attila
