Börtönbe a korrupt orvosokkal!
Nem győzöm vetni a keresztet, hogy az Úr eddig távoltartott a magyar egészségügytől, illetve csak olyan rutinszerű akciókra rendelt kórházba kétszer is, mint a szülés, és még akkor se nekem kellett tágulni. Meg voltam egyszer korrumpálni is a Kenézyben, így teljes a kép. Ha most felkapta a fejét az olvasó, akkor lehűtöm a kedélyeket: a katonaság elkerülése végett az ember hajlamos volt arra, hogy nyílt gerincet vásároljon 100 ezerért, amennyiben nem tudta, hogy neurotikusan zavarogni sokkal hatásosabb a sorozáson, ráadásul ha olyan nyomós érveket hoz fel a pszichológusnőnek a Varga utcán, mint a gyerek, az autó- és a lakáshitel, s mellé még szépen, de őszintén mosolyog is, akkor sokkal olcsóbb.
Az ember szinte nem tud egészségügyi intézményben megfordulni úgy, hogy ne váljon a fertő részévé. Ez a rendszer így működik. A velejéig rohadt az egész. A beteggel az a baj, hogy ad, az orvossal meg az, hogy elteszi, de mégiscsak utóbbit kéne jól állcsúcson vágni. Naponta többször is. A kismama, persze, nem beteg, mégis ad. Mondtam a páromnak, hogy a gyerek kint van, egészséges, visszadugni nem lehet, akkor ugyan miért kell az orvos zsebébe tolni 60 ezret? És miért hatvanat, amikor az elsőnél még csak negyvenet adtunk, s alig öt év telt el? A paraszolvencia is inflálódik, az anyjaúristenit! Szóval én ott érvelnék nagy lendülettel, mire jött az ellentmondást nem tűrő válasz: adunk, mert így illik! Ő kertes házból jött vidéki intellektuel, tudja az „illemet”, nem lakótelepi panelproli, mint én, aki gondolkodás nélkül elloptam volna a nőgyógyász pénzét. Akarom mondani a saját magamét! Ragályos. Ugye?
Hogy pontosan hány szakorvos sáros? Az egyik kolléganő a Cívishírnél állítólag ismer egyet, aki rendre visszautasítja a borítékot, de nekem erős kétségeim vannak a történet valóságtartalmát illetően. Kivételek persze mindig akadnak, na de pont Debrecenben? Valószínűtlen. A lényeg, hogy az egész balhé, a vészharangok kongatása most azok miatt van, akik a legkevésbé haszonélvezői a hálapénznek. Ők pályakezdők, a magyar egészségügy belső ellenzéke, akiknek már van fogalmuk arról, hogy milyen a paraszolvenciamentes rendszer, és tudják, nincs az rendjén, hogy egyes orvosok milliós jövedelmekre tesznek szert feketén. Csakhogy a helyzet kilátástalan: miért mondana le egy szülész vagy sebész a havi másfél milliójáról ötszázezer bruttóért, ha a közalkalmazotti bérrendszer, tegyük fel, lehetővé tenné a szakorvosi fizetések megduplázását? És ugyan milyen alapon dupláznának? Csak azért keressen kétszer annyit valaki, mert elvégzi a munkáját? Akkor duplázzunk a tanító néniknek is, követelem!
A hálapénzt kiirtására egy mód van: két és fél év letöltendő. Nincsenek kétségeim, eljön majd egyszer az idő, mert előbb-utóbb minden csalót utolér a végzet, amikor szülés vagy műtét után kattan a bilincs. Mennyire fogom én azt műsort élvezni!
Cs. Bereczki Attila
