Beteg a debreceni foci
Knézy Jenő, Isten nyugosztalja, számomra akkor avanzsált legendává, amikor egy izlandi-magyar (2-0) vb-selejtező végén valahogy így búcsúzott Reykjavikból: „Elhiszem, hogy ezt a meccset otthon kínszenvedés volt végignézni, de higgyék el, sokkal rosszabb volt közvetíteni!” Ennél hatásosabban, szemléletesebben kevesen tudták a magyar sportsajtóban kifejezni a csalódottságát, és nagyságának adózva meg sem próbáljuk túlszárnyalni. Pedig a DVSC idénybeli teljesítménye kapcsán lenne mit mondani, nem éppen jót és dicséreteset.
A sors úgy hozta, hogy az elégedetlenség a tetőfokára hág. Negyediknek vagy harmadiknak lenni Debrecenben ma már kudarc. Ez az alaphelyzet. Öt bajnoki cím után nehogy már békén, érintetlenül hagyjuk a vészharangokat, ha a csapat leszorul a dobogóról, vagy éppen felkapaszkodik, nyögvenyelősen. Szóval az igényeket valahol azon a szinten rögzítettük, hogy bajnoki cím vagy halál. Most, hogy a DVSC alulról „szagolja” a dobogót, nem túl magasztos, és ha csak nem szado-mazo a drukker, akkor ideiglenes állapotnak tekinti az egészet. Azaz szakasztott olyan helyzet állt elő, mint amikor a DVSC még kereste önmagát, és csak sóvárogtunk az első bajnoki cím után.
Teljesen mindegy, hányadik helyen végez a Loki a bajnokságban, ez a csapat megérett a teljes vérátömlesztésre. Mert beteg. A szurkolói attitűd képes szélsőséges megnyilvánulásokra, tudjuk, de most higgadt bölény módjára elemez az ember. Ennek a csapatnak nem az a legnagyobb bűne, hogy elvesztette a bajnoki címet és a Magyar Kupát, mert kikapni nem szégyen, hanem az, hogy elvesztette a közönség felét. Kiábrándító látványt nyújtanak az üresen tátongó lelátók, mellbevágó az érdektelenség, inzultusként hat a nihil. Kis foci, kis nézőszám.
Miként lehet összehozni egy kompetens társaságot, mely visszacsalogatja a nézőket a lelátóra, azt a klubvezetés tudja a legjobban. Sikerült neki nem is egyszer. Égünk a vágytól, hogy megismerjük a jövő csapatát, mely letaszítja a trónról a Videotont, és helyreáll a rend a magyar fociban. Addig meg hallgatjuk a fehérvári szurkolóktól, hogy „Debreceni büdös parasztok, mi vagyunk a bajnokok!” Vigasznak éppen elég, hogy nekünk öt bajnoki címünk van, a "fehérvári derék vitézeknek" pedig csak egy.
Cs. Bereczki Attila
