A pénznyelők és a szociális háló
Az a nagy büdös helyzet, hogy a játékgépek üzemeltetőinek a jövőben havi 500 ezer forintot kell alapban fizetnie egy játékgép után, az eddigi 100 ezer helyett. A gépesek erre azt mondják, inkább bezúzatják a félkarú rablókat, minthogy mínuszt termeljenek. Logikus. Sötét jövőt vizionálnak nemzetgazdaságilag: az irreális adóemelés révén nemcsak a hetvenmilliárd forint fix adóbevételtől esik majd el az állami költségvetés, de több tízezer ember is földönfutóvá válik, tovább terhelve a szociális hálót. Kétségtelen, hogy ötszázezer forintot indulásból kifizetni képtelenség. Ennyit gép legfeljebb a Bellaggióban termel ki, a tócoskerti lakótelepi kocsmában nem. A kiskocsmáros csődbe megy, az hótziher, a játékgépestől kapott jatt tudnillik az egész üzletének a haszna, a játéktermek kulcsos kisasszonyai pedig munkanélkülivé válnak.
A hetvenmilliárdra még visszatérek, most az a nagy kérdés, hogy kik után hullajtsunk könnyeket? A játékgépesek után nehéz lenne. Azok az emberek, akik függő, akaratgyenge lelkek által tettek szert vagyonra, nem éppen a Menedzser magazin címlapjára valók, s nem leszünk velük rokon lelkek az állam ellenében. És most sikerült meglehetősen demagógul fogalmazni. Ilyen alapon egy borászt is kikezdhetnénk, mert az alkohol öl butít és nyomorba dönt. Ugye? Csakhogy alkoholisták és szenvedélybetegek mindig lesznek, attól még az alkohol és a szerencsejáték nem ördögtől való, és vagyunk néhányan, akikre mind a kettő jótékony hatással van, külön-külön, esetenként együtt is, és nem megy rá se a máj, se a ház. A játékgépeseket sajnálni mégsem szívből jövő nemes indulat, kivéve ha olyan tiszta lelkű lokálpatriótákról van szó, akik a DVSC labdarúgóit, illetve a bokszolóit eltartják, mert őket áldja meg a jó Isten gazdagságban és boldogságban száz évig! Mindenesetre a félkarú rablók üzemeltetése jóindulattal sem nevezhető egy sziklaszilárszilárd morális alapon működő biznisznek. Pusztán azon egyszerű oknál fogva, hogy egy ház árát és a jövőt nem lehet elinni egy görbe éjszaka alatt, azonban simán bele lehet dobni egy villogó dobozba, amiből aztán luxus Mercedeseket vesznek.
Ha úgy tetszik, a játékgépes szakma a rendszerváltás óta kitermelte a saját maga patológiáját, amiből persze milliárdokat keresett. A „gépezés" a reménytelenség sportja. A játék izgalmáról beszélni nonszensz, mert egy buta, gyerekes logika diktál: ábrándozás a mesés nyeremény után. A játékgép ráadásul duplán primitív – a rulettben legalább lehet játszadozni a (szerencse)számokkal –, itt a gép játszadozik az emberrel: ad vagy nem ad. Többnyire persze nem ad. Erre a betegségre gyógymód nincs, legfeljebb a tünet kezelhető erős akarattal. Tudják, amikor az ipse nagy tétben és tételben (már) nem játszik, de azért a kocsmában a WC-ről jövet megkínálja a gépet egyetlen egy aprócska százassal, ami "véletlenül" a zsebében maradt, és egyébként sem adnak már érte semmit, hátha bejön három cseresznye, tudják, csak a játék a kedvéért. Hiába tiltakozik ellene a barátom, aki most egészen nyilvánvalóan magára ismert, ez függőség a javából. Csak éppen kezelt. Hála az égnek!
A játékgépek száműzetése a kocsmákból tulajdonképpen szociális érdek. No persze annyira nem érzékeny egyetlen kormány sem, hogy ezt csak úgy, hirtelen felindulásból megtegye, a mostani is inkább azért ment neki a szerencsejáték ipar ezen szegmensének, hogy még több pénzt beszedjen. Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezen játékgépek mindegyike abszolút korrekt módon, szoftverhamisítás és más manipulatív eszközök igénybevétele nélkül működik? Másrészt furcsa, hogy szociális hálóval, meg több tízezer munkanélkülivel riogatnak a gépesek, amikor éppen az ő bizniszük által kerültek utcára százezrek, mentek tönkre családok, bár közvetlenül természetesen nem a játékgép üzemeltőtőit terheli a felelősség a jellemgyenge, szenvedélybeteg emberek sanyarú sorsa miatt. A pénznek azért van szaga.
A történetben az a legszebb, hogy egy év múlva kiderül fehéren-feketén, hány ezer milliárdos adókiesése volt éveken át a költségvetésnek, illetve mennyi adót csaltak a játékgépesek. Vagy nem csaltak. Meglátjuk. Ha ugyanis megmaradnak a masinák a vendéglátósoknál, azaz kitermelik a havi 500 ezer forintos adót, akkor abból egészen konkrétan lehet számolgatni, majd elszámoltatni (!), de ha hetvenmilliárdnál kevesebb adó jön be közösbe, akkor az a sokat emlegetett fene nagy szociális háló szívja meg. Utóbbitól valahogy nem félek.
Cs. Bereczki Attila
