Debreceni egyetemi érvek

Akár szabadidős programként is érdemes aktualizálnunk a mi kis-nagy egyetemünk főépületét, annyi a látnivaló. Amennyiben ki tudjuk nyitni az ajtót (nevezett nyílászárók elképesztően nehezek, ezzel vélhetően azt kívánják jelezni, hogy a Debreceni Egyetemre nehéz bejutni), és bekerülünk az egyetemi térbe, akkor rögtön világot látunk, anélkül hogy bármerre is indexelnünk kellene.

Van itt minden, mint a vurstliban: lehet csekket befizetni postán, lehet fénymásolni, be lehet ugrani Peteszhez a kisbótba sportújságért vagy egyetemes bögéréért/pólóért, és persze lehet büfézni is. A büfé jelentős fejlődésen ment át az elmúlt másfél évtizedben, sokkal jobb csajok szolgálnak ki mostanság, úgy, hogy közben nem szálltak el az árak. A választék kitűnő, le is lehet ülni (régen ilyen nem vót), s bár gáz, hogy nem lehet cigizni (rendes dohányos anélkül kávézás közben nem tud orgazminálni), ez most ugye trendi, úgyhogy ezen nem érdemes fennakadni.

Debreceni Egyetem

A Debreceni Egyetem az ország más integrált felsőoktatási intézményeihez hasonlóan, addig önállóan működő intézmények (újra)egyesítésével és jogutódlásával 2000. január 1-ével jött létre. Történelmi gyökerei visszanyúlnak a Debreceni Református Kollégium alapításáig (1538), amelynek később kialakult három akadémiai tagozatára alapozva jött létre a Debreceni magyar királyi Tudományegyetem, az 1912. évi XXXVI. Törvénycikk alapján. Ezzel a négy és fél évszázados, megszakítás nélküli múlttal ma a Debreceni Egyetem az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye. (forrás: unideb.hu)

Hanem amin akkor is felhorgadunk, ha nem akarunk, az a fiatal, feszes testű széplányok sokasága és szó szerinti sokszínűsége. Most nem a szőke, barna, fekete, vörös kontextusra gondolunk, hanem külföldi (arab, ázsiai, afrikai) jelenségek túláradó tömegére, akikkel ugyan nehéz szemezni (valahogy inkább a saját pigmentverziójukra kíváncsiak), de ha sikerül, egyből jól beglobalizálódunk. Egyébként minden reménytelenül szerelmes fiúnak/férfinak szeretettel ajánljuk a Debreceni Egyetemet: ha a lúzer csak egy félórát tölt ott csúcsidőben (például reggel f10-10 között) a földszinten, rögtön rádöbbenhet, hogy olyan lány, amilyenből szerinte csak az általa imádott egy van, akad vagy ezser, még szebből meg ezserötszáz. Persze a hölgyek sem járnak rosszul: a filozofikusan melankolikus tarisznyástól a pornófilmbe kívánkozó fekete kanig terjed a választék, vagyis van minden, ami a szem, vagy akár a száj ingere.

Na de ne ezen járjon az eszünk, végül is egyetemen vagyunk, elvileg a tanulás csillapíthatatlan vágyával beoltva. Az előadótermek fűtése javult mostanság (nem volt nehéz: régebben gyakorlatilag nem is volt hideg elleni védekezés), az előadások és szemináriumok színvonaláról pedig bizton állíthatjuk, hogy a bolognai folyamat részei: igaz, hogy ez miért jó, azt még a rektor sem tudja. Vannak jó tanárok is, a legkiválóbbakkal a Teniszke büfében lehet találkozni, ahol Csokonai módra szabadfoglalkozásokat tartanak annak, aki becsülettel tud sört inni. Vannak rossz tanárok is, velük sehol nem lehet (illetve érdemes) találkozni, csak a vizsgán, de az sem egy ünnepi fáklyásmenet. Ám az oktatás színvonala legyen egy másik szösszenet témája: mi most körbetekinteni, nem államvizsgázni akartunk.

Összefoglalva: a Debreceni Egyetemre járni jó, érdemes benézni, mint egy plázába. Persze emitt sokkal több tudás van felhalmozva, mint amott, de hát mindenki ismeri a mondást: tanulni csak azt érdemes, aminek hasznát is vesszük.