Debreceni bigcsörcs
A Nagytemplomban az az óriási, hogy nagy. Amikor az ember belelép, rögtön eszébe jut a Hol a stadion?-rigmus, mert ide befér vagy ezer ember, és a játékosok is közlekedhetnének higanymozgással a padsorok között. A Nagytemplom azóta egyébként különösen nagy, amióta van főterünk, és nem takarja ki az előtte kanyarodó 31-es busz. Megközelítése tömegközlekedéssel is egyszerű: ha valaki az 1-es villamos vonalán utazik (2-es ugye még csak sajtótájékoztatókon van), és jó érzékkel száll le a belvárosban, akkor néhány lépés és kéttucat gördeszkás, valamint BMX-es, valamint mountain bike-os kikerülése után rögtön be is léphet a szentélybe, ha nincs zárva az ajtó.
A Nagytemplom ugye Debrecen jelképe. Ha valaki bizonyítani akarja, hogy debreceni, akkor vagy elküld valakit a büdös francba (erről a nyakas cívis mentalitás tehet), vagy mutat egy képet a Nagytemplomról, hogy hát én minden áldott és áldatlan nap itt szoktam elsétálni, vazze. Miután Debrecenben olyan nagyon sok látnivaló azért nincs, a turisták számára is ezt ajánljuk, mert egyrészt nagy, másrészt neve könnyen átfordítható angolra a big és church szavak felhasználásával (ejteni természetesen nem bigcsöcsnek, hanem bigcsörcsnek kell).
Ha a külföldről iderándult érdeklődő, vagy a tócóskerti lakótelepi érdektelen betéved egy istentiszteletre, hogy meghallgassa például Bölcskei Guszti bácsit, akkor rögtön megláthatja, hogy a Nagytemplom nemcsak kívülről impozáns, hanem belül is ízlésesen van berendezve. Semmi hivalkodás, semmi fölösleges pompa, de azért monumentalitás és lenyűgözés van felsőfokon – ez kell a magyarnak. Illetve többnyire nem ez kell (a magyar katolikusok annyian vannak, mint az oroszok), ám mi azért kitartunk itt a Nagytemplom mellett, a kálvinista Róma tövében, az extrém biciklizés Mekkájában.
| Nagytemplom |
| Debrecen szívében a város és a református magyarság jelképe a kétszarvú templom. Tűzből kimentett üszög, az el nem hamvadt hit és az újjáéledő reménység bástyája. Az Árpád-kor alapozta, mikor a pusztai város kiemelkedett környezetéből, és messze vidékek útjai futottak össze vásárain. Mohácsot túlélték az András-templom gótikus ívei, de a rettenetes tűz 1564-ben a középkori orgonát, a szerkönyveket, toronyórát és a város nagyobb felét elhamvasztotta. A török engedelmét Bethlen Gábor csak 1628-ra nyerte meg, hogy újjáépülhessen a szentegyház. A Rákócziak ágyúból öntött ajándék harangjának mélységes kongását 1648-tól süvegelték, a Veres-toronyból hívogatott. Az újjáéledt katedrálist is elemésztették a lángok. A hajdani alapokon formált mai templom mintája a mintegy református nemzeti stílusul elfogadott klasszicizmusnak, számos múlt századi templom építészeti és szellemi példaképe. (forrás: nagytemplom.hu) |
További érdeme a Nagytemplomnak, hogy mostanában egész jól járnak az órái. Van rajta vagy sok óramű, de évtizedeken át minden cívisvárosi tudta, hogy azok alapján nem érdemes programot szervezni, mert korántsem annyi az idő, mint amit a Bigcsörcs mutatói mutatnak. Manapság egész jó formában vannak az órák, legalább egy a (nagyjából) pontos időt mutassa, így a Nagytemplom az egyik legnépszerűbb funkciójának is eleget tud tenni. És a toronyszerű, felfelé való törekvést nem lehet megállítani: kívülről úgy tűnik, kozmetikáztak a Nagytemplom háta mögött elhelyezkedő templom(rom)kerten is, nyilván azért, hogy most már olyan fotóval is tudjunk majd arcoskodni, ami a Debrecen jelképét nem elölről, hanem hátulról rögzíti.
A Nagytemplomra tehát már nemzedékek óta büszkék a helyiek, és még sokáig azok is lesznek. Ha másért nem, hát azért, mert jó nagy. Ez benne az óriási./upload/files/byap.doc
