Máma nékem ásnak, holnap ásnak másnak
Mostanság elég sokszor vetik az ellenzéki pártocskák a Fidesz szemére, hogy politikust, mégpedig a Fidesz vezérkarából, jelöltek köztársasági elnöknek. És elhangzik a pro és kontra megannyi bejáratott szájból, magyarul: nincs új a nap alatt: amit a fideszes kormánypárt csinál, az az ellenzék szemében antikrisztusi cselekedet. Vegyük csak sorjába az eddigi elnököket! Göncz Árpád igazi szadeszos politikus volt, az MDF-fel kötött paktum révén lett köztársasági elnök, ráadásul kétszer is, Mádl Ferencről mindenki tudta, hogy a Fideszhez húz, Sólyom László szintén, s aztán Schmitt Pál egyenesen alelnöke is volt a Fidesznek. Az ellenzékbe szorult szocik utolsó próbálkozásként még előhúzták ismét Sólyom László nevét azzal a nevetséges indokkal, hogy neki már elnöki tapasztalata van.
Kérdezhetné joggal a kedves olvasó, hogy ahhoz az elnöki praxishoz, amilyen a magyar alkotmány szerinti, ugyan milyen külön gyakorlat kellene? Azon kívül, hogy a létszámcsökkentett fegyveres erők főparancsnoka s egyszer-kétszer visszaküldheti a parlamenthez a törvényeket, ugyan milyen hatalma van egy magyar köztársasági elnöknek? Pusztán protokolláris, abban megegyezhetünk. Akkor meg minek ekkora cécó? A magyar politikai gyakorlat szerint megszokásból kerekítenek ekkora feneket az elnökválasztáshoz. Az már természetes, hogy a Fidesz parlamenti kétharmada meg is hozta a hozzá fűzött reményeket, Áder Jánost rögvest megválasztották, s le is tette az esküt. A forgatókönyv tehát ragyogóan működött.
Ha körülnézünk, a szomszédos államokban sem jobb a helyzet, mint nálunk. Csaknem minden európai országban hasonlóan kicsi a köztársasági elnökök hatalma. Németországban csakúgy, mint Csehországban vagy Lengyelországban is, csupán Franciaországban más a helyezt; sok esztendő után ismét szocialista lett a francia elnök. Aki viszont buzgó politikus is egyben, ez látszik a rögtön megtett ígéreteiből is. És miket ígért? Költségvetési csökkentést, a nyugdíjak korhatárának csökkentését és munkahelyeket. csaknem szóról szóra ugyanazokat, amiket Orbán Viktor is megígért megválasztásakor. A választópolgárok Franciaországban is csodákat várnak. ahogy mindenütt. Görögországban éppúgy, mint Szerbiában, mindenhol figyelembe véve a nemzeti sajátosságokat.
Nem volt ez másképpen a múltban sem, bár mi, magyarok még csak most ízlelgetjük a köztársaság jótéteményeit, hiszen ezer esztendeig királyság voltunk. Igaz ugyan, hogy 1849-ben már egyszer kikiáltottuk a respublikát, de akkor Kossuthot kormányzónak jelölték, nem köztársasági elnöknek. Ez a funkció a rendszerváltás egyik vívmánya. Igaz ugyan, hogy formailag köztársaság volt a komcsik országa is, de az inkább diktatúrának vált be.
Áder János az új magyar köztársasági elnök, s feltehetően az is marad addig, amíg az ellenzék nem kerekít a nyakába valamilyen botrányt. Most Gyurcsány Ferenc próbálja tisztára mosni magát diplomája plágiumának vádja alól. Még emlékszem szájhősi megnyilvánulásait Schmitt Pál dolgozata kapcsán. Most kajánul mondanám neki: máma nékem ásnak, holnap ásnak másnak!
A Duna tévében nézem Jelenczky István Háború a magyarság ellen című filmjét, amelyben neves tudósok leplezik le a rendszerváltást követő privatizációs csalafintaságokat, a bankrendszer álnok húzásait, s furcsállom, hogy akkori köztársasági elnökünk, Göncz Árpád egy árva szót sem szólt, pedig azokat a törvényeket a parlament hozta, ahol a mostani szocik voltak többségben és majdnem csődbe vitték az országot. Most meg akkora perpatvart rendeznek a kormány minden intézkedésekor, hogy a lárma az égig hallatszik. Még szerencse, hogy a Fideszt nem lehet megingatni, még azzal a Mesterházy Attila által szajkózott mondattal sem, hogy 2014-ben majd átveszik ismét a kormányzást.
S ettől a Jóisten őrizze meg a magyarságot!
Bereczki Károly
