Kádár és az internet, avagy a nemzeti oldal terhes öröksége
A múlt század 60-as éveiben egy budapesti kislány Gyergyószentmiklósra látogatott: - Jé, hogy ezek a székelyek honnan tudnak ilyen szépen magyarul? Mikor és honnan jöttek ide, Románia közepébe? Ez a kislány a legkomolyabb vádiratot terjesztette a Jóisten felé az 50 esztendős komcsi bűnök áldozataként. Ennél már csak az cifrább, amikor Budapesten lerománozzák a székelyt és az erdélyi magyart, bárhonnan is jött. És még ez a hazugsággal átitatott komcsi-liberális bagázs mesél a másság tiszteletéről! Ez a neokommunista-ál liberális társaság, ami 50 évig kormányozta ezt a szerencsétlen Magyarországot, s még a rendszerváltás után is jó néhány évig munkálkodtak azon, hogy a magyar egyre fogyjon és a nemzeti érzést csúffá tegyék ország-világ előtt.
Március 15-ét sem engedték megünnepelni méltó, nemzeti összefogással. Még dutyiba is dugták azokat a fiatalokat, akik mégis felvonultak, nemzeti kokárdával a mellükön. És az a Kovács László, aki most mézes-mázos szavakkal kenegeti az Unió hátát, amikor szóba került a kettős állampolgárság, 20 millió román bevándorlóval riogatott. Na, ennyit a neobolsik szavahihetőségéről és nemzeti elkötelezettségéről!
Manapság már nyugodtan állíthatjuk, hogy a Fidesz és Jobbik az két politikai tömörülés, amelyik nemzetben gondolkodik és – ha látszólag is – de fittyet hány a Trianonnal ránk erőszakolt határokra. A kettős állampolgárság erdélyi sikere a bizonyság arra, hogy a nemzeti gondolat magja jó talajba fogant. Arra viszont szomorúan gondolok, hogy milyen terhes öröksége van a nemzeti oldalnak. Először is a történelem oktatása terén. Én emlékszem még olyan kommunista (Molnár Erik) történelem könyvre, amiben az erdélyi fejedelemségről csak annyit írtak, hogy a magyar uralkodó osztály múltbéli csínytevése. Arról, hogy ez a fejedelemség 150 esztendeig átmentette a török hódoltságban vergődő magyar államiságot, arról egy szó sem. És lehetne sorolni vég nélkül a hamisítások és ferdítések által guanóként a történelmi tudatra rakott súlyos terheket.
Kétségtelen, hogy az 50 év alatt elrontott tudati dolgokat hosszú évek szívós és vegytiszta küzdelmével lehet feledtetni és új alapokra helyezni. Kezdődhet az oktatással és már is kijelenthetem, hogy az internetes hálózat okos korlátozásával, hiszen olyan romboló munkát végeznek a világháló küzdelemre fölkent daliái, mintha Kádár a temetőből irányítaná valamennyit. Iskoláink szinte mindegyikében van már számítógép és internet csatlakozás. Okos tanári munkával a nemzeti posványt felváltó ragyogó szellemi eredményeket lehet elérni!
A magyar külpolitikának pedig föl kellene nőnie a feladathoz: a nemzeti egység megteremtéséhez. Ez is hosszú folyamat, mert külpolitikánkban még mindig kísért a kádári szellem: csak meg ne sértsük szomszédainkat! Márpedig e sorok írója a szlovákok viselkedése nyomán azonnal visszahívta volna a magyar nagykövetet és megszakította volna a diplomáciai kapcsolatot. Ja, hogy az Unióban ez nem szokás? Hát az igen, hogy ha magyarságát vállalja valaki, akkor megfosztják szlovák állampolgárságától? Szerintem északi szomszédainkkal olyan kesztyűs kézzel bánunk, hogy ez már egyenesen sértő a magyar méltósággal szemben. Nem elég retorikai nyilatkozatokat adni, hanem érdemben tenni és tenni kell.
A nemzeti egység megteremtése nem jelszó, hanem emberi érzelmekkel, tudattal, kultúrával és történelmileg indokolt cselekvések halmazára serkentő feladatok sokasága. Rendezni végre saját dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Lészpedtől Sopronkőhidáig, Trencséntől Zimonyig mindenütt, ahol még magyarul altatják a magyar csecsemőt.
Bereczki Károly
