Wass Albert, a divat
Ezért lett belőle rövid ujjú, fekete póló székely rovással, fehér hegyekkel. Pénz, piac: eladható a valóság, amiről ír. Menekülésére, igazi kínjára és töretlen hitére abban a korban is van vevő, mikor a könyv már csak támasz a düledező hibiszkusz mellett egy vaníliás-meztelen nős illatgyertya védelmében. Wass Albert munkássága olyan (kényszerből átpolitizált) pályán ívelt be az elmúlt évtizedben az irodalmi köztudatba, hogy azt utánozni nem lehet. Bizonyára nem így lett volna, ha neve nem tapad össze Erdéllyel. A hellyel, aminek a másik neve évtizedek óta odaát. Odaát, ahol a kirekesztettséggel együtt a határon túli magyarságnak nem magyarságtudat, csupán magyarságvágy jutott. Sőt, vágy utáni vágyakozás. Ha innen nézzük, félig szerencse Amerikában meghalni – mennyivel nehezebb annak, akit saját hazájában (ahol ő kisebbség), ha nem is vernek, de némítanak; aki összezavart nyelve és elméje elől utolsó ötletként, egyetlen esélyként saját lelkébe disszidál, ha egy perc önazonosságot akar. Wass Albert az ő és az ott maradottak Erdélye nélkül nem lenne az, akivé mára vált. Az erdélyi magyarság olvassa, az itteni éljenzi. Felemelte. És aligha tapintja ugyanazt, amit a válaszúti, a kolozsvári olvasó.
Wass Albert Magyarországon divat lett. Nem úgy, mint a hagymaszoknya vagy a Red Bull, nem, persze hogy nem, de nem is elsősorban esztétikai, irodalmi, művészi alapon. S hogy miért nem így? Mert Wass Albertnél sokkal kifinomultabb képviselői is vannak a Romániába „lopott” magyar irodalomnak – prózában és lírában egyaránt. A gróf alkotói hitelessége ugyan megkérdőjelezhetetlen, a nemzeti érzelmű magyarországi magyarok azonban egy hányattatásba születő és kérdőjelek között életét bevégző új Petőfit kerestek, akinek sorsa, küldetése és vállalása sokkal előrébb mutat, mint mindaz, amit – zászlait és katonaruháját ledobva – papírra vetett. Wass Albertet Magyarországon érezni nehéz. Mindazt, amit ír, maradéktalanul szinte lehetetlen.
Példás a lelkesedés, halálának évfordulója van. Nagy a gőz, új a szobor, tolonganak a felolvasók, kérik vissza a hegyeiket, sokan azt se tudják, mit. S hogy kitől. Mert vannak történelemkönyvek és könyvek történettel, amit valaki élt, majd lejegyzett, de elmulasztott ajtót hasítani rajta, hogy belé is lehessen bújni. Wass Alberthez igaz belépője csak az erdélyi magyarságnak van.A többi divat.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
