Sikerrecept démonoknak
Ma azt mondanánk, ez az asszony nem volt kispályás. A hátország defektje ugyanis minden esetben erőt ad az indulónak – akkor különösképpen, ha valaki eleve a sehogy sem csengő Berta nevet kapja, miközben az anyja belehal a gyermekágyi lázba, az apja borgőzös estéken pedig azt fontolgatja, lelencbe adja a sovány félárvát. Amelyik gyerek mindezt ép elmével feldolgozza, abból terminátor lesz. Lett is. Bertuka csendesen ellézengett a svájci szűzneveldében, ahova a kegyes atya dugta (leginkább önmaga s a felelősségvállalás elől); ott, az Alpok tövében elhatározta, hogy valami jó svádájú, századeleji celeb felesége lesz. Mert az annyira vagány. Tudatosan készült a sztárlétre, hiszen nyugtázta, sok nem adatott neki szépségből, de kilyukadt az Isten marka valahol félúton akkor is, amikor a tehetséget nyújtotta felé. Efféle félresiklott történetből csak úgy lehet kijönni jól, ha felveszi az alany a számító dög attitűdöt, amit egy hihető odavagyok magáért-tal álcáz. Nem nagy sztori. De azért történelmet írt vele.
És leveleket. Kézzel persze. Három éven át. 1911-től 1914-ig fűzte Adyt, előbb távolságtartó csodálattal, később vad rajongással, végül azzal, hogy jó lenne – ha már ennyi papírt és tintát pazarolt – egy kis szex. Na, ez lázba hozta Endrét (hiába kínozta évek óta a szifilisz – a mánia az mánia), elutazott Csucsára: ronda a nő, de sokat ér az após kastélya, legyen. A lánykérésnél az volt a reklámszöveg, hogy ereje fogytán megunja a lumpolást, az ágyra járást még egy Ady is. Esztendő múltán tehát Bandi bácsi elvette feleségül a 17 évvel hamvasabb Bertut, aki e gesztusért cserébe főállású ihletforrássá avanzsált, és megkapta karácsonyra a Csinszka nevet. Milyen klassz! Ülni egy pohár borral a vadrózsás tornácon, fejet hajtani a lét igazságossága előtt: az a vén ember ott bent mindjárt meghal szépen; a név marad, a kastély marad, a szalontársaság marad, a megannyi zseniális vers marad. Még rá sem fagy a föld, már a taknyos zsebkendője is egy vagyont fog érni ennek a géniusznak. Csinszka életműve ezzel kész. Gyászhirdetés, temetés, aztán jöhet Misi. Babits, a haver, na az egy jó pasi, ráadásul gégerákja van, majd rástartolunk… Valamiért éppen ez történt. Magánsikert és önálló fejezetet az irodalomtörténetben bizony így kell gyártani. Özvegy Adyné Boncza Bertához képest szerény vásári nyulak a mai Kiszel Tündék. (Csak több a silány napilap).
Csinszka egy évig járt Babitscsal, majd Márffy Ödön festőművész felesége lett, akit annyira megihletett az immár hivatásos múzsaként prosperáló hitves, hogy egy rakás vásznon örökítette meg. A széttett, a verslábak és a temperás tubusok között naggyá érlelődött asszonyt megtekinthetjük a Modemben. Önmagáért nem érdemes. Mégis nézzék meg, mert ezt a nőt érintette Ady. Aki azért messiás.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
