Keresem a szót

Feszíteni. Azt tudnak. Összeállnak egy fotó erejéig élre vasalt ingben, alkalomhoz illő szolid sminkben, maximum is csak derékig. Úgy nem látszik, hogy szaros a gatya. Különben is ki kíváncsi egy választási kampányban egész alakos képgalériára? Na jó, a többség, de Norbert biztosan megnézné közelről és tetőtől talpig Krisztinát, hogy Brüsszelben mégis mi a fenétől olyan utánozhatatlanul kalóriadús a kaja az utóbbi időben. Másnak meg közben diszkréten elmegy az étvágya az egész, közpénzen vett kirakattól, de ez már a mi bajunk. Mi csak szeretnénk kivenni a részünket a felhajtásból, csámcsogni a profi háttércsapat által két éjjelen, négy doboz piros Marlboro mellett kialkudott kampányszövegeken, mottókon, verbális fémjeleken, ütős plakátcsodákon, de jobban járunk, ha fogunk egy kapát, amivel megbirizgáljuk a március végi rózsakertet, mert abban több az élmény.

A pártok a mi eszmélésünkhöz képest jóval korábban rájöttek, ám most már nyilvánosságra is bocsátják meglátásukat: a nép totál idióta. Alkalmi analfabéta, megvezethető barom, akinek úgy kell kedvet csinálni az ikszeléshez, hogy a magyar mondanivalót lefordítjuk magyarra, majd abból gyököt vonunk, kihúzunk belőle két töltelékszót, aztán nyelvészeti abortuszt eszközölünk, majd levonjuk, és a globális lingvisztikai válságnak adjuk a nélkülözhető kötőelemeket, amilyen az és, a hogy, a mert, az ugyanis betűsorok és társaik. Tessék választani: 

Itt az idő!
Melyik? Hol? Néhányszor már itt lett volna az idő, aztán mégse lett, na majd most. Csak át ne állítsa valaki az órát vagy el ne nézze a buszt, mert akkor képes beugrani Kovács Pisti, és mentálisan halomra kaszabolni a népet a depressziójával. A felkiáltó, állítmány nélküli mondatot jegyző „tulajdonos” azt üzeni, eljött a Megváltó, aki majd feltámasztja a halottnak hitt mindenséget. Csak a szellemeket valahogy ki kellene irtani a temetők fölül...

Többet ésszel! Őszintén, tisztességgel a hazáért! Új kiegyezést!
Az Osztrák-Magyar Monarchia területére átültetett népmesei konklúzió nem is lenne rossz, ha mutatkozna a mondatok között valami összefüggés, de ez ám nem egy, hanem három plakátfelirat. Az első akkora közhely, mint egy juhakol, a másodikat miért kell kiemelni? Hát nem eleve őszintén, tisztességgel a hazáért kéne a Parlamentben ülni? Vagy van aki azért megy, mert szupi ott a hosszúkávé?

Radikális változás, Jöjjön a Jobbik, Magyarország a magyaroké, Magyarország fel fog támadni
Ú, nagyszerű. A változás tényleg ránk fér – abban az esetben, ha a radikalizmus alatt nem azt értik, hogy gyorsan ki kell végezni hozzá mondjuk fél Bács-Kiskunt. Hogy ki jöjjön, azt majd az urnafedél dönti el, ami alá azok a magyarok is dobálnak értékes papírlaskákat, akik úgy várják hazájuk feltámadását, hogy Trianonról azt hiszik, valami francia édesség.

Új jelölt, új program
Ettől még Gáspár Győző 2006-os salgótarjáni dumája is élőbb volt. Emlékeznek? A siker sukár! Új jelölt? Köszönjük a felvilágosítást, de magunktól sem kevertük volna össze az urakat; tegyük fel: a képen szereplő férfiút az Akadémia elnökével. Új program? Az jó. Az kell. Négy éve mit ígértek? Nagyjából ugyanezt? 

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu